Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)
IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Koháry István, Kecskemét potior földesura
nát. Ő az egykori, a város 1/8-t kitevő Bosnyák-rész harmadát kapta örökül, és ez már ekkor feljogosította a családot arra, hogy Kecskeméttől rendszeresen földesúri cenzust szedjen. Egy családi egyezség révén valójában az egész Bosnyák-részt a Koháryak birotkolták. így a hódoltság közepén lévő egyik legnépesebb, a békésebb évtizedekben folyamatosan gyarapodó, a földesúri járandóságokat mindenkor korrektül fizető mezőváros azonnal felkeltette az ifjú földesúr figyelmét. Minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy a fiatal báró már 1670-ben élt az alkalommal, és tovább növelte érdekeltségét a város feletti birtokjogon belül. Ekkor történt, hogy az 1668-ban elhunyt gróf Wesselényi Ferenc nádor özvegye, gróf Szécsi Anna Mária férjétől ráhagyott kecskeméti birtokát, a város 1/4 birtokrészét 12 000 magyar forint fejében a füleki várkapitánynak zálogba adta. 30 Ezt később soha nem váltotta vissza, így az a Koháryak birtokába került. Aligha véletlen, hogy amikor néhány évvel később újabb lehetősége nyílott e birtokrész bővítésére, ismételten élt a lehetőséggel: 1676-ban zálogba vette 4 000 magyar forintért a Rákóczi famíliától a város 1/16 részét is, amit ők ugyancsak sohasem váltottak vissza. Ezzel a család gyakorlatilag megszerezte a város feletti birtokjog kb. fele részét, és mivel testvérei között hosszú ideig a birtokot nem osztotta meg, hanem azt egyben kezelte, ettől kezdve annak potior (legnagyobb) földesuraként járt el. 31 Helyzetét még kényelmesebbé tette az, hogy ezekben a részben örökölt, részben pedig zálogként megszerzett birtokokban 1702-ben I. Lipót király megerősítette a Koháry famíliát oly módon, hogy a zálogbirtokokat is örökös tulajdonukká tette. Mivel a szabadságharc alatt is a király feltétlen híve maradt Koháry István, birtokainak nagyobb részét az új államszervezet lefoglalta. Kecskeméten belüli birtokai után sem szedhette a földesúri cenzust, hanem annak felét a fejedelem Károlyi Sándornak adta, másik felét pedig a kincstár szedte be. A Szatmárnémetiben megkötött béke után érthetően visszaálltak a korábbi jogviszonyok, és az új uralkodó is megerősítette 171 l-ben örökös birtokaiban a hozzá mindvégig hü Koháry családot. *** A török hódoltság egészen különleges állapotokat eredményezett közel 150 éven át Magyarország területén, amelyek sokban eltértek a korábbi hódításaik során szerzett birtokaiktól. Az elfoglalt országrészeken a Török Birodalom defterdárai szedték az adót, katonái megszállva tartották e terület várait, erődítményeit, a kisebb falvak a különféle török tisztek hűbérbirtoka lett, míg a jelentősebb mezővárosok A magyar forint ekkor számítási pénz volt, nem pedig kivert érem. A XVII. században is 100 darab ezüst dénárral volt egyenértékű. Ez az összeg akkor hatalmas értéket jelentett. Jobb megértése végett érdemes néhány adattal érzékletesebbé tenni. Egy ló ára 33 és 52 forint között változott ebben az évben. Egy ökör ára 23 forint volt. Egy juh ára 1,5-2 forint között változott. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1985. a/ 219-225. További segítséget jelenthet néhány foglalkozás díjazásának ismertetése. A kecskeméti prédikátor egész évi jövedelme 1677-ben 340 forint volt. Az iskolamester 140 forint értéket kapott egy évre. A mészáros 60, egy lovász 24 forintot tudott kialkudni egész éves konveciójába. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1985. b/ 366-369. Koháry István egy ideig zálogban bírta a Wesselényiek örökségét. A Báthoryaknak 50 forint és egy aranyos végű patyolat, egy pár csizma, két sajt, a Keglevicheknek 100 forint, egy pár csizma, a Vay családnak 25 forint, egy pár csizma, a Fay családnak 25 forint, egy vég patyolat, egy karmasin csizma, a Rákócziaknak a 25 forinton felül egy vég patyolat járt. KISFALUDY Katalin, 1992. 36. HORNYIK János monográfiájának III. kötetében egy szinte önálló tanulmányban mutatja be, hogyan alakult az egyes famíliák Kecskemétre vonatkozó tulajdonjogának évszázadokon átíveö megváltása.
