Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

SZABÓ ATTILA Akasztó úrbéri viszonyai a XVIII-XIX. században

rendkívül kevés volt a jobbágycsaládok kezén lévő telki állomány, a „leg főbb Gazda" vethetett a két vetőbe 20 mérő magot

47

, ami 10 holdat jelenthetett. Magas volt a zsellérek száma is. Az úrbérrendezéssel jogilag lezárult az úrbéres földek bővítésének lehetősége, vagyis a népesség növekedésével párhuzamosan tovább folyt a telkek aprózódása és a jobbágyok zsellérsorba süllyedése. Jellemző, hogy a jobbágyfelszabadítás előestéjén a falu két leggazdagabb embere (Túri Mihály és Túri István) is csupán egyenként 3/8 telket (vagyis 10,5 hold szántót és 4,5 hold kaszálót) bírt. Ezért Akasztó esetén alig beszélhetünk differenciált paraszti társadalomról a XVIII. és a XIX. században. Az úrbéresek száma 1770 és 1859 között Nyolcad telek 1770 1828 1847 1859 1 1 87 94 149 1,25 12 1,5 25 1,75 2 2 3 59 54 28 2,25 19 2,5 3 2,75 5 3 3 2 2 1 3,25 20 Telek 25 1/8 25 5/8 26 26 Jobbágy 93 146 150 178' Házas zsellér 63 165 247 247" Hazátlan zsellér 50 30 54 Átlag telek 2,16 nyolcad 1,4 nyolcad 1,39 nyolcad 1,16 nyolcad Jobbágy-zsellér arány (%) 45 - 55 43-57 33-67 " Közülük örökösödéssel 59%-a jutott a birtokhoz. " Közülük örökösödéssel 77%-a jutott a birtokhoz. Az úrbéri egyezséggel a határ jobb, müvelhetőbb része jogilag is a volt jobbágyok és zsellérek tulajdonába ment át. Az uradalom 4500 holdas területének kétharmadát a vizenyős, vízállásos helyek tették ki és csupán harmada volt rét-legelő. Tulajdonképpen a méretei alapján tekintélyes középbirtokra mint a későbbi lecsapolási munkálatok reménybeli területére lehetett tekinteni. A magyar birtokszerkezet XIX. századi fejlődési tendenciájának megfelelően a Batthyány család hamarosan eladta a földje zömét: 1895-re a kezükön már csak 976 katasztrális hold birtok maradt.

48 (Ekkor a kalocsai főkáptalan birtoka 5175, a Blaskovics családé 1161, az Ivánka családé 781 katasztrális holdat tett ki.) NÓVÁK László 1979. 508. MAGYAR KORONA 1897.