Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)
SZABÓ ATTILA Akasztó úrbéri viszonyai a XVIII-XIX. században
helység határának nyugati és déli (Döbrögec ingoványa) környékén kapta meg. A volt jobbágyok és zsellérek az urbáriumban meghatározott 884 hold szántó és 378 hold rét mellett megtarthatták az eddig is használt 1600 hold szántót és 831 holdnyi kaszálót. A közlegelőből jobbágyi és zselléri (nyolcad), valamint az alapítványi telkenként 20 holddal számolva összesen 1370 hold legelőt mértek ki egyben. A legelőből kivett 365 hold szőlőt megtartották a lakosok minden dézsmakötelezettség nélkül. A községi tisztviselők (plébános, jegyző, tanítók, orvos) utáni telkekre 240 hold szántót, kaszálót és legelőt, a községi konvencionáriusok az eddigi késztakarmány helyett 63 hold kaszálót, a községi tenyészállatok számára pedig 100 hold rétet mértek. Továbbá a legelőből a temető, külső rakodóhelyek, faiskola, gazdasági kert, új házhelyek, homok és agyaghordó gödrök, libalegelő részére a közlegelőből hasítottak ki 177 holdat. A határ birtokmegoszlása 1856-ban (1200 négyszögöles holdban) Tárgy Beltelek Szántó Rét Legelő Szőlő Összesen 178 volt jobbágy (26 telek) 136 2 37S 1 153 520 4 129 247 zsellér 62 156 Volt jobbágyok és zsellérek 365 365 Tisztségviselők' (4 telek) 112 48 80 240 Község (2 lelek) 56 24 40 120 Konvenciósok 63 63 Tenyészállatok részére 100 100 Külső rakodóhelyek, temető, faiskola, gödrök, libalegelő 177 177 A község összesen 200 2 652 1 444 1 547 365 6 208 i. Iradalom 4 600 Összesen 10 808 Plébánosnak, jegyzőnek l-l, két tanítónak, kántornak, orvosnak 0,5-0,5. Az úrbéri egyezség megszületésével létrejött az elkülönözés a volt úrbéri és az uradalmi birtokok közt. Utána megtörtént a tagosítás a szántókat és a kaszálókat (és természetesen a szőlőket illetően). A gazdaságos termelés feszegette továbbá a paraszti gazdaságoknál is a legelő tagosításának végrehajtását is. 1857 július 19-én gyűlt össze az akasztó községházánál „Dencs Benedek szolgabíró, valamint Melkvi Károly községi bíró vezetésével nagy számú földes gazda és házas zsellér", hogy eldöntsék, miszerint az úrbéri egyesség folytán nekik juttatandó legelőbéli illetőségeiket közösen, de „igazságos arány szerént, vagy pedig egyénenként kiosztva, jelesül a gazdák szántó és kaszáló illetményükkel együtt kiadva kívánják-é használni". A földes gazdák azt nyilatkozták, hogy ők a legelőt a zsellérektől elkülönítve, de maguk között közösen, a birtokuk szerint „igazságos arány"-ban kívánják használni. A zsellérek ekkor csak abban tudtak megállapodni, hogy a legelőilletményüket a gazdákétól el kell különíteni. A zsellérek az 1857-es elkülönözés után a legelöt három részre osztották: részint szántó, részint kaszáló és részint legelő céljára. A felosztás melletti a döntést csak hat évvel később, 1863. július 5-én hozta meg a község 268 volt házas zsellére: 148-an igennel, 16-an nemmel szavaztak. 104 zsellér nem szavazott. A XVIII. századi összeírásokból is egyértelműen megállapítható, hogy már az úrbérrendezés idején is egy jelentősen pauperizált úrbéri népesség élt Akasztón:
