Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

SZABÓ ATTILA Akasztó úrbéri viszonyai a XVIII-XIX. században

István bíró, Csatay Imre jegyző, Horváth Mihály, Zcleszko János, Judak Mihály, Bakony István Újvári János esküdtek, valamint Juhász András, Szabó János, Rosa Gergely és még több jelen levő lakos) újabb hat évre. A beneficiális kontraktusban viszont kikötötte a földesúr, hogy az eddigi összeg lefizetésén túl „az Jobbágyok négy Száz Posonyi mérő zabot a magokéból esztendőnként Pestre vagy in natura adminisztrálni, vagy akkori folyó árát kész pénzül lefüzetni kötelesek legyenek". 1807-től viszont már csak további három évre (1810. április 30-ig) engedte a szerződés megkötését Batthyány József özvegye, gróf Illésházy Franciska. A korábban kikötött „400 kila" zabnak az „esztendő béli" teirnészetbeni megadása alól felmentette a jobbágyokat a földesúr - „azon tekéntetben, hogy mindnek ára most sokkal nagyobb mint ennek előtte" - Ennek fejében viszont évi 1300 forint „árenda nagyobbítással meg elégszik". (Ez a szerződés nem említi, hogy előzőleg már 300 forinttal növekedett az eredetileg 1400 forintos árenda nagysága.) Ezzel együtt a beneficiális árenda évi 3000 forintra növekedett, azzal együtt, hogy a boltot kivette ebből az uraság. 1810-ben újabb „áremelkedést tapasztalhattak az akasztóiak a lejárt szerződés megújításakor. Az özvegy grófné „Akasztói Helység Urbarialis Contractusát meg hagyván a maga mineműségében" a beneficiumok utáni árendát „4000 forintokkal szaporítván" 7000 forintban határozta meg. A terhek súlyát a rövid, mindössze egy éves időtartam is növelte. A község számára még a jelentősen megemelt összeg is kifizetődő lehetett, mert Újvári János bíró, a többi elöljáró és „az egész Község alázatos köszönettel" vette a kontraktus feltételeit. Az úrbéri per A jobbágyok 1812 elején szembesültek azzal, hogy az uraság nem hajlandó a továbbiakban a benefíciumokat készpénz fejében kiadni a „ Pénzeknek mostani bizonytalan Környülállása miatt".

31 Nyilvánvalóan a földesúr szándéka majorság kiépítése volt úgy, hogy az urbáriumban meghatározott úrbéri földek kivételével a határ többi részére rátegye a kezét. Ehhez feltétlenül szükséges volt a regálék saját kezelése mellett az urbarialis és a maradványföldek elkülönítése, illetve az „Urbarialis Regulatio" véghezvitele. Már egy 1817-es adat szerint is a földesúr több maradványföldet elvett a jobbágyoktól.

32 Az uraság véleménye szerint viszont a közös legelő rovására „úgy nevezett foglalások történtek" és a maradványfoldek" neve alatt „paradéroznak" a jobbágyok.

33 (Maradványföldnek az olyan jogállású terület számított, amelyet az 1768-as összeíráskor bemondás alapján nem vettek úrbéresként számba, de későbbi tényleges felmérésénél kiderült úrbéres eredete, így a földesúrnak ezt telkesíteni kellett volna.) Kérte, hogy „Szabályul vétessék" az 1811. évi dikális összeírás, ugyanis ennek adatai szerint jóval több föld szerepelt a lakosok kezén, mint az úrbéri állomány. Az 1770-es úrbéri szántó- és rétállomány 1303 hold területű volt, 181 l-ben pedig a dikális összeírásban 1166 hold szántót és rétet, valamint 331 kapás szőlőt találtak. Még 1836-ban a község első telekkönyvének felvételekor „hivatalosan" is csak 1892 hold földet mértek fel a jobbágyok és a zsellérek használatában. Ugyanakkor az tény, hogy a lakosság egyre több telken kívüli földet vont be a müvelésbe. A földesúr szándéka az volt, hogy „beneficiális" (azaz nem úrAkasztó, úrb. per, 1812. SPIRA György 1965. 208. Akasztó, úrb. per, 1812.