Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

SZABÓ ATTILA Akasztó úrbéri viszonyai a XVIII-XIX. században

Elvileg a jobbágy- és a házas zsellérgazdaságokhoz két pozsonyi mérő belső telek járt volna. Azonban a határ szűk volta és az a körülmény, hogy a már meglévő viszonyokat nem háborgatták, hagyták a már kialakult belső fundusokat. Ezért átlagban a 93 jobbágy alig több mint másfél mérős, a 63 zsellér pedig kevesebb mint egy mérős belső telken ült. A régen kialakult házhelyek nagysága elég nagy szóródást mutatott: Pozsár Miklósnak, Tompay Gergelynek, Vitéz Istvánnak, Horváth Mihálynak 3 mérőnyi belső telke volt, de a többségnek csupán egy-másfél-két mérő jutott. A házas zselléreké pedig zömében fél-egy-másfél mérő volt. Az 1770-es urbárium szerinti szolgáltatások Tárgy 25 1/2 telek 93 jobbágy 63 házas zsellér 50 hazátlan zselici' Összesen Belső telek (pozs. mérő) 151 52 1/8 203 Szántó (hold) 703 155 1/2 858 1/2 Rét (embervágó) 378 1/4 66 444 1/4 Cenzus (forint) 93 63 156 Robot (kézi napszám) 2 645 IW32 1 134 600 4 379 Fonás (font) 152 29/32 ,

52 29/32 Vaj (icce) 25 "•••

i2 25 14/32 Kappan(db) 50 28/32 50 28/32 Csirke (db) 50 28/32 50 28/32 Tojás (db) 305 8/32 305 8/32 Nádalás (kéve) 1 020 1 020 A föld terméséből Kilenced Az országosan megszabott volt, hogy egész telkenként 52 igás vagy 104 gyalogrobottal, az 1 külső teleknél kisebb területtel, vagy földdel egyáltalán nem bíró házas zsellérek évi 18 kézi, a hazátlanok pedig évi 12 kézi nap robottal szolgáltak „napkelettűi nap-nyugodtig", beleszámítva ebbe a munkába menet és visszatérés, továbbá az állatok etetésének és itatásának idejét. Akasztón igásmunka esetén „négy marhával, maga boronájával, ekéjével" kellett robotolni. A robotot továbbá duplán lehetett igénybe venni kaszáláskor, aratáskor és szüretkor. Elvileg a falu összesen 4379 és fél gyalog robottal tartozott a földesurának. Az egy forint cenzust a jobbágyok és házas zsellérek egyformán fizették. A termés kilencede szintén a járadék részét képezte. A telkek után adott falu fonott kendert, főzött vajat, kappant, csirkét és tojást. Minthogy Akasztón „az erdőnek fogyatkozása miatt ... faizás helyett" a földesúr megengedte a lakosoknak a nádalást, ezért az „urbarialis ölfának helyében" minden egész házhelyes jobbágy 40 kéve nádat volt köteles vágni és a „kirendelendő" helyre elvinni. Az 1770-ben kiadott urbárium szerinti adózás nem volt hosszú életű. (Mivel a földesúrnak nem volt helyben majorsága, az úrbéri szolgáltatásokat nem tudta kellően hasznosítani. Két megoldás létezett: vagy kiépíti aliódiumát, vagy pedig szerződésre lép a lakosokkal az uradalom.) Egyszerűbb változatnak az utóbbi bizonyult: 1795. március 7-én kötötte meg gróf Batthyány József földesúr és Akasztó község a robotszolgáltatást, a „victualékat", vagyis a konyhára valókat, valamint a házak utáni cenzust illetően az úrbéri szerződést.

29 Ezzel egy időben megkötötték a „Beneficilais szerződés"-t is, ami a földesúri kilencedre és a regálékra terjedt ki. Akasztó, úrb. per, 1812.