Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)
SZABÓ ATTILA Akasztó úrbéri viszonyai a XVIII-XIX. században
csátó is volt: 1755-ben Ács Puszta perében egy tucat keceli, de Akasztóról származó embert hallgattak meg. 25 A környékbeli kirajzások mellett még Bácskába, például Kishegyesre is eljutottak az akasztóiak. A jobbágyság szabad menetelű volt, csupán az eladott ház árának 5%-át adták oda az uraságnak és „Kinek hova Tettzik" elmehettek. Az 1728-as összeírás szerint a falu társadalmában a meghatározó a 49 jobbágycsalád volt, akik 344,5 pozsonyi mérő vetésnyi (1 holdra 2 pozsonyi mérőt számolva 172 hold) szántót és 89 szekér szénát adó kaszálót bírtak. Ennek alapján egy jobbágycsaládra nem jutott még 7 pozsonyi mérő szántó és 2 szekérnyi szénát termő hely sem. Mivel még az akkori csekély népesség számára sem volt elegendő a művelhető föld, a lakosok kénytelen voltak a kalocsai érsektől Ács és Ökördi pusztákat évi 60 forintért bérelni, ahol a második nyomás kiegészítésére 201 pozsonyi mérőt vetettek. A földet bíró jobbágyok viszonylag differenciált vagyoni tagozódást mutattak: hárman 15-20 mérőnyi, 17-en 7-14 mérőnyi és 29-en 1-6 mérőnyi földet műveltek. A jobbágyok mellett 10 zsellér található, akik „kaszával és kapával keresték a kenyerüket", valamint szerepel még az összeírásban egy „állandó kovács és ... egy mészáros". A telepítő földesúr, gróf Koháry István „Contractussa" szerint a lakosok évi száz forint készpénzt és „valami kevésbül álló ajándékot" adtak. 26 Tehát úrdolgát nem teljesítettek, urasági major hiányában tetszésük szerint élték határukat és szabad költözésnek örvendhettek. A szolgáltatás Koháry Ambrus földesurasága alatt annyiban változott, hogy évi 50 forinttal többet kellett fizetni. 1747-ben az új földesúrral, gróf Illésházy Józseffel új kontraktusra lépett a falu. Ennek értelmében a cenzus (évi 700 forint) jelentősen (csaknem ötszörösére) növekedett. Bár robotot továbbra sem teljesítettek az akasztóiak, a népesség növekedésének dacára ugrásszerűen emelkedett a lakosság terhe. Ugyanakkor a mezőgazdasági művelésbe bevonható földek kiterjesztését a természeti adottságok nem tették lehetővé. Földesúri kilencedet a robot mellett szintén nem adtak, de az egyházi dézsmát „in natura" teljesítették „minden némü Őszi és Tavaszi Vetésbűi, Bárányokbúi, Borbul és Méhckbűl". Az 1770-es urbáriumtól az úrbéri per kezdetéig A Mária Terézia által elrendelt egységes urbáriumot 1770. február 18-án készítette el Kováts Antal szolgabíró és botsai Sárközy János megyei esküdt, amit március 20-án, Pest-Pilis-Solt vármegye Pesten tartott gyűlésen erősítettek meg. 27 Ekkor Illésházy Franciska révén a férje, gróf Batthyány József volt a helység földesura . Akasztón április 18-án ismertette az összes egybehívott lakossal ugyancsak Kováts Antal szolgabíró és Sárközy János esküdt. Az Urbárium szerint a község földjei 3. osztályba tartoztak, ennek megfelelően egy jobbágytelek 28 (két pozsonyi mérőnyi vetésterületü, azaz 1200 négyszögöles) hold szántó és 12 embervágó kaszálórét nagyságú lett. A réteknél megállapítva, hogy évente csak egyszer kaszálhatóak és sarjút nem adnak. BÁRTH János 1984. 103-104. NÓVÁK László 1979. 508. Akasztó, úrb. per, 1856. KEMPELEN Béla 1911.1. 490.
