Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Koháry István, Kecskemét potior földesura

Koháry István sem volt kivétel. Az ő döntéseit is szigorúan a családi örökség­ként kapott Habsburg-hűsége szabta meg. Nem sokat tévedünk, ha azt állítjuk, hogy ebben odáig ment, hogy az uralkodóházzal azonosította a bécsi kamarillát. Nem tu­dunk róla, hogy akár csak egyszer is megkockáztatta volna, hogy szót emeljen a ka­tonák és a hivatalnokok nyilvánvaló visszaélései ellen. Hiába volt a főrendi ház tagja, hiába volt országos főméltóság birtokosa, ellenkezés nélkül tudomásul vette a legkirívóbb politikai visszaéléseket is: az újszerzeményi bizottság létrehozását és gyakori törvénysértő működését, a fegyverváltsággal kapcsolatos képtelen érveket, az ország törvényeinek mellőzését és azok gyakori megsértését, az országos főmél­tóságok be nem töltését, az országgyűlés mellőzését, a magyarországi birtokok je­lentős részének osztrák, német és olasz főtisztek kezére játszását stb. Olyannyira au­likus főúrként járt el, hogy rendkívül vallásos ember létére is a legkisebb tiltakozás nélkül eltűrte, hogy a sokszor nyilvánvalóan vagyonharácsoló idegen katonák és po­litikusok a magyarországi katolikus egyház legmagasabb méltóságait is sorra meg­sértsék, olykor megalázzák, anyagi és egyéb érdekeiket súlyosan károsítsák. Nem tudhatjuk persze, hogy ezt a rendkívül müveit és elmélyült erkölcsiséggel megáldott­megvert főurat Thököly szánalmas sorsa vagy a Frangepánok, a Zrínyiek, a Wesselényiek és a Rákócziak végzete gondolkodtatta-e el jobban. Ezek alapján talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy Koháry István kétségte­lenül jeles tettei közül számára a leghasznosabb a legpasszívabb lett: hosszú várfog­ságában is megtestesülő konok hűsége az uralkodó iránt, és a kamarilla intézkedé­seinek ellenkezés nélküli tudomásulvétele. Kétségtelen, hogy ez a kikezdhetetlen ra­gaszkodás lett az alapja, forrása minden feléje irányuló uralkodói kegynek, amely sorra hozta számára a lehetőségeket, amelyeknek kiváló jelleme, korában kivételes­nek számító intellektusa és erkölcsisége révén sorra meg is tudott felelni. 4. A földesúr A Koháryak Szlovákiában maradt levéltára alapján egykor majd feltárható lesz a család gazdálkodása, birtokpolitikájának főbb jellemzői. Ma még erről főként csak a kecskeméti levéltári anyag alapján tudunk véleményt formálni. A már ekkor is hatalmas birtok irányításában minden bizonnyal több gazdatiszt is közreműködött, mivel annak előző ura is katona lévén, a folyamatos szervezést és ellenőrzést másra kellett bíznia. Koháry István az érdemi ügyekkel minden bizony­nyal csak akkor találkozott, amikor Fülek kapitányaként át kellett élnie, mennyire meghatározóak az új feladatkörén belül is az anyagiak, a pénzügyi feltételek. Biz­tosnak vehetjük, hogy a kiváló szellemi adottságokkal rendelkező, müveit és ambiciózus fiatal báró legelső teendői között lehetett a család anyagi ügyeinek fel­mérése, majd annak saját kezelésébe való vétele. Több, mint figyelemre méltó, hogy a kényszerből vállalt új életének első esztendeiben a korábbi családi uradalmaktól igen messze eső Kecskemét mezőváros többirányú szolgáltatásainak birtoklásából újabb és újabb jelentős szeletet hasított ki famíliája számára. 29 Kecskemét mezőváros ugyanis nem régóta állt kapcsolatban a Koháry család­dal. Koháry István rajongásig szeretett anyja, gróf Bosnyák Judit növelte apjának ebben a városban lévő birtokrészéből ráeső hozományával a Koháry família vagyo­Hangsűlyoznunk kell, hogy Kecskemét sohasem volt közvetlen földesúri irányítás alatt. HORNYIK János, 1861-1866. II. 151-152.

Next

/
Thumbnails
Contents