Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

PINTÉR ILONA Pataj úrbéri pere (1795-1877)

Hetedik szakasz (1833-1836) Mivel a szerződés meghiúsult, az úriszék az 1833. április 19-i ülésén ismét napirendre tűzte a kérdést. A város az 183 l-es királyi leiratban foglaltaknak szeretett volna érvényt szerezni. Törekvése ezúttal sem járt sikerrel. Az úriszék a következőket ítélte: 1) A kertek természetben visszaadandók. Kártérítés nem jár sem az 1815 óta fennálló jogtalan használatért, sem a kivágott fákért. 2) A nagy áradások éveiben, amikor a víz a kaszálókban kárt tesz, 8 krajcárral kevesebb bérleti díjat kell fizetni. A korábbi években történt károkért kártérítés nem jár. 3) A Szelidi-tó területe után fizetett bért a földesurak megtérítik. 4) A szőlők közt lévő, még betelepítctlen 236 hold föld a jövőben dézsma alá tartozik. 5) A maradványföldekhez csatolt 821 hold legelő visszakérése nem jogos. 6) A váltságbér fizetése ezüstpénzben történik. Az 1812 óta épült házakat össze kell írni, és az utánuk fizetendő bért visszamenőleg meg kell fizetni. Az úriszéki ítélet és a földesúri érvek egyaránt szinte szó szerinti ismétlései az 1832. augusztus 6-i úriszék elé terjesztetteknek. Annyival megy azon túl, hogy számszerűsíti az urak követeléseit. Eszerint az éves bérleti díj 8260 forint, természetesen ezüstben. A városnak az 1812 óta eltelt időben tett túlfizetéseiért 4542 forintjár, a földesuraknak viszont a várostól 24 673 forint, amelyből 24 551 forintot tesz ki az 1812 után épült házak után számított összeg. A földes jobbágyok száma ekkor 427, a házas zsellérek száma 659. Az úrbéri adózás alá eső telkek száma 93 egész 5/8. A maradványföld területe 5414 hold.

85 A Pest megyei törvényszék 1833. december 19-én ezt a döntést két pontban módosította: A 2. pontra vonatkozóan kimondta, hogy a töltésen belüli terület bére állandóan, vagyis: „minden időkre, akár lészen áradás, akár nem", 24 krajcár holdanként, illetve úgy rendelkezett, hogy az 1812 után épült házak után kivetett összeget törölni kell, legalábbis a múltakra nézve: „Az 1812

,k esztendő olta szaporodott házak jövedelme fejében kitett summának helye nem lévén az elmúltra nézve azért, mivel azoknak szaporodását az uraság időről időre elnézte, s nem akadályoztatta, sőt az árendát is minden erre nézve való fenntartás nélkül esztendőnként felvette. " A per folytatódott, az ítélet az összes iratokkal együtt ismét felkerült a helytartótanácshoz.

80 A megyei ítélet 1835-ben került a helytartótanács elé. A testület ez alkalommal érdemben nem foglalkozott az üggyel, mert olyan formai hibákat észlelt, amelyek ezt nem tették lehetővé, mivel: 1) Az 1833. április 19-i úriszéki ítéletről hiányzott a megyei esküdt és a tisztiügyész aláírása. 2) Az ítéletben hivatkozott uradalmi és tisztiügyészi nyilatkozatokat nem csatolták a perhez BKMÖL V. 320/a Úrbéri per iratai 1833. Az 1833. április 19-én tartott úriszék jegyzökönyve Uo. 1833. december 19. - Eredetileg dátum nélküli másolat A felperes városi közönség részétől kezdöszavakkal