Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

PINTÉR ILONA Pataj úrbéri pere (1795-1877)

3) A város által felhozott sérelmeket a tisztiügyész részvételével meg kell vizsgálni, és az úriszéken ítéletet kell róluk hozni.

87 Az ügy ezzel ismét az úriszékhez került vissza, tehát járta a maga hosszú évek alatt megszokottá vált útját. Nyolcadik szakasz (1836) Az úriszék a helytartótanácsi végzésnek megfelelően 1836. március 22-én ült össze, és a következő ítéletet hozta: 1) a Száraz erdei kertekből kivágott fákat a földesurak nem térítik meg, 2) a jobbágytelkektől felesleg szedett bért nem fizetik vissza, 3) a szerződésben megállapított 7000 forintot pengő pénzben kell megfizetni.

88 A megyei törvényszék az ítéletet 1836. június 18-án helybenhagyta.

89 A helytartótanács viszont 1836. október 11-én a 29 741. számú leiratában azt állapította meg, hogy 1) a per mellékleteinek egy része változatlanul hiányzik, 2) az úriszék a pert a felsőbb rendelkezések ellenére szóban és rövid úton intézte el, 3) az úrbéri viszonyokat új törvény szabályozza, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezeket előrebocsátva úgy rendelkezett, hogy mivel „reményleni nem lehet, hogy a per a mindeddig követett úton valaha végképpen kellőleg intéztessen, /..Ja tisztelt uraságoknak meghagyatik, hogy a 30 467

k szám alatti legfelsőbb királyi végzésnek [és] a legújabb törvénynek értelméhez képest /.../egy új szerződésbeli javallatot kimunkáltatni, ezt törvényes forma szerént,/.../ az illető úriszék előtt /.../ felvétetni, minél előbb bevégeztetni, s annak idejében /.../ismét ide felterjeszteni gondoskodjanak. "

90 A város azt a tényt, hogy a helytartótanács a pert már másodszor azért küldte vissza, mert nem volt felszerelve a szükséges mellékletekkel, úgy értékelte, hogy a kirendelt tisztiügyész, Rákóczy András „csak felületesen és hideg vérrel fogta fel a várost nyomasztó fontos ügyet". Emiatt másik pártfogó kirendelését szerették volna elérni, olyanét, aki ügyüket „szívére vévén, és azt érzékeny részvétellel kidolgozva /.../rendületlen alapra építeni törekedne". A vármegye nem ismerte el a kérést jogosnak, megfelelőnek tartotta a pártfogó működését. Mivel azonban Rákóczy András maga is szabadulni igyekezett az ügytől, helyette Gál József főügyészt bízták meg a feladattal.

91 Kilencedik szakasz (1837-1841) Az úriszék 1837. július 10-én tűzte ismét napirendjére a pert, és a következőkről határozott: BKMÖL V. 320/a Úrbéri per iratai 1836. 1836. március 22-i tisztiügyészi beadvány és uo. 1857. Répánszky-féle pertörténet 20. p. Uo. 1836. március 22-i úriszéki jegyzőkönyv Uo. 1836. június 18., a vármegyei törvényszék 269. sz. ítélete Uo. 1836. december 19., a vármegyei kisgyűlés 6396. sz. határozata Uo. 1837. Az 1837. január 24-i vármegyei kisgyűlés 535. sz. határozata