Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

PINTÉR ILONA Pataj úrbéri pere (1795-1877)

A 6. ponthoz azt fűztek hozzá a földesurak, hogy készek ugyan betenni a szerződésbe a kívánt szöveget, de csak „azzal a declaratioval, hogy mivel az örökös contractust /.../ örökös értékű pénz nélkül gondolni sem lehetne, a beiktatandó folyó pénz neve alatt valóséigos jó ezüstpénz értetődjön ".

81 Vagyis: ezen az 1832. augusztus 6-i úriszéki ülésen, amelynek nem lett volna egyéb feladata, mint hogy kihirdesse és foganatosítsa a helytartótanács végzését, a földesurak a zsellérházak utólagos megadóztatását tényként kezelve alaposan ráijesztettek a városra. Ez része volt a tervnek, melynek célja egy új szerződés elfogadtatása. Annyira jól számítottak, hogy a szerződés aláírására augusztus 10-i dátummal sor is került. A várost a számára kedvező helytartótanácsi döntés után hideg zuhanyként érte a földesúri álláspont. Itt már nem volt szó semmiféle méltányosságról. Az 1812 óta épült zsellérházak után fizetendő cenzus beszedését törvényesnek és kikerülhetetlennek állították be, aminek révén több tízezer forintos kártérítésre nyílt volna igényük, és lényegesen emelkedett volna az éves cenzus összege is. Ugyanakkor még csak részben sem ismerték el a város velük szemben támasztott követeléseit. És amikor mindezzel a végső kétségbeesésbe kergették a lakosságot, felkínálták egy új szerződés kötésének lehetőségét. Kijelentették, hogy engednek a követeléseikből, mert békességet akarnak. Ezzel a gesztussal belekényszerítenek a patajiakat egy számukra rendkívül előnytelen szerződés elfogadásába. Egy rosszabbá, mint amilyentől évtizedek óta szabadulni szerettek volna. Az 1832-es szerződés alapadatai megegyeznek a korábbiéval: Az úrbéri telkek száma változatlanul 93 egész 5/8, a telkes gazdák száma 427. A terhek nagy része is megegyezik a korábbiakkal. Megjegyzendő, hogy az 1812-es szerződés bevezetője szerint 3 telek volt kivéve a szerződés hatálya alól, az 1832-es szerint pedig 7, a maradék viszont mindkétszer 93 egész 5/8. Vagyis a földesurak úgy tettek adómentessé telkeket, hogy a várossal fizettették meg a terheit. A zsellérházak számában viszont lényeges az eltérés: az 1812-es 292 helyett 633 szerepel. Ezzel mind az utánuk követelt füstpénz, mind a robotváltság összege több mint duplájára növekedett, és ugyancsak nőtt a hazátlan zsellérek után számított földesúri adó összege. Ugyanakkor a maradékföldek területe sem csökkent. A város által kalkulált 2650 hold helyett 5651 hold után kellett a városnak fizetnie a 32 krajcáros díjat. Mindezek következtében a cenzus összege 8333 forintot tett ki, amelyből a földesurak nagylelkűen elengedtek 1333 forintot. Tette ezt a földesuraság azért, „hogy mind magát, mind a lakosokat már valahára a perlekedésnek kedvetlenségeitől s költségeitől megmenthesse s a lakosoknak boldogságát az által is előmozdíthassa. " A szerződés ezzel kapcsolatos részletei a következők: „/. Az árendális summa továbbra is, mint eddig volt, 7000 conventiós forintokban maradjon meg. Efelett 2. általadja és visszabocsátja továbbá az uradalom a Száraz erdő mellett lévő 249 I...I holdnyi azon földet is, mely nékiek különben is a tisztelt királyi resolutióban megítélve van. 3. Hogy a Duna és a töltések között lévő remanentialis földekre nézve akkor, midőn azokra az árvíz kijön, az árendális fizetés mennyisége miatt kérdés ne támadhasson és a perlekedésre ok ne szolgáltatódjon, önkényesen általengedi az uraság azon földekre nézve a halászat eránt most fennálló árendedis contractusnak végével a haláBKMÖL V. 320/a. Úrbéri per iratai 1832. augusztus 6. (Az uraság felelete a városnak)