Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

PINTÉR ILONA Pataj úrbéri pere (1795-1877)

munkájuk által, sem másként ugyan az uraság terrénumán meg nem élhetnek, annyival inkább, mivel a 427 szántóföldes gazdáknak is a 93 5/8 sessiokból annyi jut, hogy nem lévén mit mívelni, nyilván a föld mellett is nyomorogni, pénzen soknak kenyeret venni kelletik. /.../ És így a cursus, jóllehet a kereskedőkre nézve, kik a portékájukat amint veszik, úgy kézről kézre adják, és a procentot ahhoz alkalmaztatják, megállhat, de az adózó szegény népnek /.../ cursus szerént fizetni nem egyéb elnyomorításnál és kolduscsinálásnál. Az pedig a status boldogságával, mind az. urasági, de atyai névvel is és pártjögással díszeskedö egybenköttetéssel [is], ellenkezik. " A levélben kifejtett érvek eljutottak a helytartótanácshoz. 1818. szeptember 22-i dátummal olyan tartalmú leirat érkezett tőle, mely szerint meg kell kérdezni a jobbágyokat, nem volnának-e hajlandók a maradványföldeket a telkekhez hasonló adózás mellett telki állományul elfogadni. A patajiak igenlő választ adtak a kérdésre. Az 1820-as években többször szerepelt még ez a kérdés az úriszék napirendjén, és több alkalommal szállt ki ebben az ügyben megyei küldöttség is Patajra.

52 Az úriszék 1822. október 18-i ülésén pl. úgy foglaltak állást a patajiak, hogy elfogadják a maradványföldek telki állományba sorolását, jelezték azonban, hogy a rossz minőségük miatt a szokottnál kedvezőbb feltételekre számítanak: „Ujabban is azt alázatosan kijelentjük, hogy mindazon földeket, melyeket mi és eleink bírtak, egy talpallamig elvállalni igen is kényteleníttetünk oly móddal és alázatos reménységgel mindazonáltal, hogy ezek különböző helyeken és sok haszontalansággal keverve lévén, mennyiben érdemeljenek pótlást". A kényszerítő ok a földszűke: ,,mind szűkölködő lakosainknak, mind barmainknak eledelére és tápláláséira nézve fogyatkozásunkat még külső árendálásokkal is pótolnunk kelletik". Az úriszék nem látta elfogadhatónak az érveket. Döntése a következő: „A város most csak azon okból minden remanentialis földeket sessiokba felvállani kívánja, mivel lakosai megszaporodván az egész határjokat magok és barmaik táplálására szükségesnek találják, ezen oknak semmi fundamentuma nincsen, minthogy az említett contractus által a város úgyis az egész határban meghagy átlátott. Ha azonban a város a maga részére hasznosabbnak véli az úgyis örökösön nála hagyott határokból több sessiókat formáltatni, /.../azt az uraság ugyan nem ellenzi, de oly feltétel alatt mindazonáltal, hogy azon contractusban megállapított készpénzbeli summa se ne nevekedjen, sem pedig ne csonkuljon. " 53 Vagyis a földesuraknak éppen úgy volt jó, ahogyan volt. Valószínűleg azért nem akarták bolygatni a dolgot, mert tartottak tőle, hogy a felsőbb hatóságok előtt is kiderülhet, ami eddigre kiderült a patajiak számára, hogy ti. minden - a város számára használhatatlan, sőt használni tiltott - terület a maradványföldekhez van számítva, és így fizetés alá van vonva. A helytartótanács nem sokkal később úgy rendelkezett, hogy a lakosokat a tisztiügyész közbenjöttével kell meghallgatni arról, hogy készek-e a maradványföldeket telkek gyanánt elfogadni. 1828. április 10-én ennek megfelelően a patajiak megyei küldöttség előtt tettek nyilatkozatot arról, hogy igen, készek rá. A földesurak két BKMÖL. V. 320/a Úrbéri per iratai 1816. A levél dátuma 1816. június 16. Uo. 1828. Deciaratio az urbarialis contractus állapotáról, dátuma: 1828. május 31. Uo. 1823. Úriszéki jegyzőkönyv, dátuma: 1823. március 27.