Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

PINTÉR ILONA Pataj úrbéri pere (1795-1877)

napra rá, április 12-én az adózók érdekeire hivatkozva utasították ezt vissza, mondván, hogy megvalósulása esetén növekednének a lakosság terhei.

54 Hamarosan világossá vált, hogy milyen tehernövekedéssel kell a lakosságnak számolnia. A földesurak úgy határoztak, hogy összeíratják az 1812 után épült zsellérházakat, és visszamenőleg kivetik rájuk a füstpénzt és a robotváltságot. A patajiak megrettentek ettől a lehetőségtől, olyannyira, hogy két feltétel teljesülése esetén készek voltak elállni a pertől és elfogadni az 1812-es szerződést. A két feltétel a következő volt: „a) A Szelidi és az Inámi tavak, a Kengyeles és Vejtei fokok s egyéb lapályosabb részek, melyek a Duna kiáradásával a töltésen belől lévő egész plagán termeni szokott füvet és szénát csaknem minden esztendőben semmivé teszik, " és amelyektől „a communitas a contractualis egyezség szerint meghatározott censust holdjáért 32 xrjával conventios pénzben mindeddig az ideig meg is fizette, /.../ örökösen a contractusban a fentebb érdeklett tetemes károsodásoknak kipótolására nézve bent maradnának. b) Minekutána a 7000forint contractualis summa úgy állapíttatott meg, hogy az az örökösítés által állandóvá tétetett, /.../azt is bátorkodik a városi közönség a legmélységesebb jobbágyi alázatossággal kérni, hogy a házak többé census alá ne conscribáltatnának. "

55 A földesurak nem fogadták el a feltételeket. A városiaknak arra a felvetésére, hogy a Szelidi- és Inámi-tó és a Kengyelesi- és Vejtei-fok a maradványföldek közé van számítva, azt válaszolták, hogy az lehetetlen, mivel a szerződés alapjául szolgáló felmérést a megyei küldöttség készítette, „ erről pedig fel sem lehet tenni, hogy /.../a halászó vizeket a remanentiák közé/.../számította volna". De különben is„ a sokszor említett halászó vizeknek arealis kiterjedése az egészre nézve oly csekélységet tesz, hogy ha igaz is volna azoknak a calculusból való ki nem hagyatása, mégis az, amit a város annál fogva tartozásán túl fizetett, annál inkább kérdést sem érdemelne, mivel sokkal többet tenne az, amit az uraséig azon idő alatt szaporodott új lakosok és házak fejében kívánhatott volna. " Ragaszkodtak ahhoz, hogy a „contractus kötése idejétől fogva szaporodott házakat és lakosokat" összeírathassák, „és tőlük a contractusban már meghatározott tartozásokat" megvehessek. Az érte járó összeg beszedésétől azonban hajlandók lettek volna eltekinteni, mivel az uraság „mindazonáltal mostani mostoha időknek tekintetéből a városbelieknek terheit nevelni nem akarná, és törvényes jusséit felfüggesztené és csak boldogabb időkre feltartaná, ha a város is /.../ az 1812

lk esztfonáő/ben kötött contractust /.../folyvást megtartandja."

56 A földesúri taktika világos: a meglévőnél sokkal nagyobb teher kilátásba helyezésével nyomást gyakorolnak a városra, majd a megrettent lakosoknak felkínálják a meglévő állapot fenntartásának lehetőségét. Ezzel olyan helyzetet teremtenek, amelyben annak kell örülni, ami ellen eddig küzdöttek. Az ügy a helytartótanács lakosság megkérdezését elrendelő határozatának végrehajtása után, 1828. december 15-én ismét a megyei törvényszék elé került. Ez az érintettek nyilatkozatainak tanulmányozása után úgy foglalt állást, hogy amennyiben BKMÖL. V. 320/a Úrbéri per iratai 1828. Szűts István ágenshez írott levél, kelt 1828. augusztus 29én Uo. Declaratio a remanentialis földek iránt, kelt 1828. május 3-án Uo. 1828. július 20.