Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

PINTÉR ILONA Pataj úrbéri pere (1795-1877)

uraságnak tudtával eleitől fogva gyakorlott szabad adás-vevés törvényei szerént a lakosoknak pénzeikben /.../ vágynak. " 2) A földesúri Száraz erdő megnövelésére elvett kertekről a következőket mondja a levél: „Uraságunknak ezen erdeje régenten valami fiatalos tölgyfákból, most pedig a kiújult nötevények és cserebokrokból, kevés kaszáló és ligetes helyből álló egynehány holdnyi keskeny, hosszan a töltés mentében elnyúló föld, " melyhez „minden, akár közönséges, akár a lakosoktól pénzen szereztetett és bíratott kertek elvétettek és oda kapcsoltattak. - Ez olyan csapás volt reánk nézve, hogy azt sem tudtuk, mitévők legyünk. De kényszeríttetvén annak beiktatására, mivel az mondatott, hogy különben a contractust meg nem tehetjük és majd több kárát valljuk. Ez okáért anélkül, hogy csak időt a gondolkodásra is nyerhettünk volna, azon kerteknek és nagy darab földeknek [átadására], melyre különben a lakosainknak igen nagy szüksége volna, reáállani kényteleníttettünk. Ez által való fogyatkozásunk az, hogy ezen /.../ Duna-háti gyümölcsöskertek /.../ az adás-vevés által kinek-kinek drága pénzen vett tulajdonaivá tétettek, úgyhogy vágynak az ottan bírt lakosaink közül többen, kik gyümölcsöseiket ezer f\ov'mio]kért jó pénzben sem adták volna, mivel azok hasznából táplálták magokat, s fizették adójokat. Egy summában pedig több ezerekre tehető azon kerteknek becse, melyet ott az uraság ingyen magának eltulajdonított s lekötött, mivel nem egynémely, de másfélszáznál több azon lakosoknak a számok, kiknek kertjeik ottan valának. Ezen lakosoknak vigasztalásokra az igértetett, hogy másutt mérettetik és pótoltatik ki az ö fogyatkozásuk, mivel őket nyilván csonkán hagyni nem lehetett volna, minekutána ezen birtokok kinek-kinek vagy firul-fira ősrül maradott, vagy pénzen vett, vagy osztályban s akármiféle, de törvényes úton jutott tulajdona már a fiindualis könyvben és porciózása alatt eleitől fogva állott - ezért ugyan mérettetett is ki azoknak mindjárt közelebb a vízállásokon, a lapályos, kakás, ingovány és posványos helyeken annyi föld, és nyilván az ingénieur úr azokat télen, által a jégen mérte ki. /.../ A contractus költétől fogva a víz rajtok feküdvén, még sokan tájában sem mehettek, sokan azt sem tudják, hogy merre van ezen semmijek. " 3) A legnagyobb gondot és egyben a legnagyobb terhet a szerződéses összeg kurzus szerinti fizetése jelentette: „a cursus, melynek értelmét, sem következését akkor mi nem értettük" - mondja a levél, majd így folytatja: „Veszedelmes a mi népünkre nézve, hogy az adózás esztendőnként változván az árendának szörnyű felugrása a lakosokat csaknem közönséges zavarodásba és békétlenségbe hozza máris, amidőn még az érsekségi földekből él fele a városnak, ahová circiter 8000 forintokat fizet, az uraságnak pedig 361 /forintos] cursus szerént 25 200-at, azon kívül a regálékért 8000-et, amelyben a közelebb múlt esztendőben 3-4000 forint buktija

50 van. Hát ha egyedül és csupán az uraság földjéből állana mind élelme, mind tehetsége a lakosságnak? Ekkor ugyan miképp és miből tudná megfizetni az inquilinus, akinek a házán kívül egy talpalatnyi földje sincs a 14 forint 24 xr-okat a m[é\tós'á]gos uraság részére a mostani cursus szerént? Ezen kívül van a vármegyéje s a felsége. Ezen kívül van a köz szolgálatin], a háza népe élelme, ruházatja s conservatioja. Nincs mód benne, hogy az üres és minden beneficiumoktól elzárt házas zsellér megélhessen, kivévén a mesterembereket, kik mindazáltal 60-70 számot alig haladnak meg. Ilyen szegény, majd 200 házasok számához vétethetnek a hazátlan zsellérek is, kik - felényi proportioban ámbár - adóznak, de sem kétkezi vesztesége