Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

PINTÉR ILONA Pataj úrbéri pere (1795-1877)

Történt azonban, hogy nótáriusunk fekvő és nehéz beteg lévén, Bikszegi Sámuelt, városunk lakosát s régen volt nótáriusunkat kértük, hogy legyen jelen nótáriusunk helyett és annak tisztit végezze el, melyet ugyan cselekedni nem akart, hanem sok erőltetés után reáállott, de ó, fájdalom, a mi városunknak megsirathatatlan kárával. /.../A tekéntetes uraság a maga új árendabeli kívánságát egy papiroson [kiadta], mely mintegy hatezer-hétszáz forintokra ment. Bikszegivel mi is 4000 forintokat más papirosra feltétettünk oly szándékkal, hogy annál többet nem ajánlhatunk s nem is akarunk ajánlani. Ezen papirossal bementünk a tanácsházba, ahol a tekéntetes urak együtt voltak, hogy azon 4000 forintokról szóló írásunkat beadjuk, de Bikszegi, akire ezen dolognak végbenvitele volt bízva, azon maga írását eldugván, az uraságnak 6700 forintokról szóló írását adta vissza tekéntetes Zlinszky Mátyás úr kezébe, mely csalárdságot mi meg sem gondolván, amidőn Zlinszky Mátyás úrtól kérdettünk volna, hogy erre reáállunk-e, s azt feleltük volna, hogy reáállunk, azonnal ülőhelyeikből felugrálván örömmel szállásaikra mentek. Mely csalárdságéit Bikszeginek városunk bírája, Kozma István észrevevén, midőn az urak elöl a más házba kimentünk, mindjárt megtámadta és azon 4000 forintokról szóló írást hogy adná elő kényszerítette, melyet ő szeméremmel elővett és midőn kérdeztetett volna, hogy miért nem azt adta be, azt felelte, hogy elfelejtette. Mindazonáltal ellent nem állván, újra azon 4000 forintos levelet te[k\n\t[&\tes Zlinszky Mátyás úr után küldöttük oly informatioval, hogy annál többet nem ígérhetünk, de [ő] ezzel semmit sem gondolván, csakugyan a contractuscsináláshoz fogott, és így ahol sem alku, sem egyezség nem volt, ott egy 6500f[onn]tokról szóló contractus épült. /.../ Éppen ezen napon a contractust a tekéntetes uraság hozzánk estve naplementekor elküldötte oly tudósítással, hogy azt holnap subscribaltatni akarja. Gondolkozván, mitévők legyünk ily szorongatásunkban, arra határoztuk magunkat, hogy egy declaratiot adjunk be az eránt, hogy mi azon contractust nem subscribalhatjuk, úgy gondolván, hogy [ezzel] az uraság szándékát meggátolhatjuk. De ez által sem boldogulhattunk felteit szándékunkban, mivel ellent nem állván a mi declarationk, másnap a tekéntetes uraság a köznépet behívatta, és ezen csak magától s nem egyezésből írott contractust - de nem úgy, mint vagyon, hanem csak némely cikkelyeket, azokat is pedig szép színbe öltöztetvén - olvasta fel előttök, de bezzeg a contractusnak bekkenőjét, a 65ÖO/[orintot] nem is említette, és így ezen szép móddal azoknak indulatjukat magához vonván, a maguk és maradékuk örök boldogtalanságára célozó contractust bolond megegyezések után velük megköszöntette. Mely felolvastatás után a tanácsházba hívattattunk és a subscriptiora kényszeríttettünk, de amelyre magunkat adni nem akartuk azt adván okául, hogy a közemberek nem értették azon contractust, és hogy mi azt lelkűnkésméreti ellen az ő kárukra nem subscribalhatjuk. Lőrintz Mihály nevű lakosunk is, aki a köznép képében volt küldve a tekéntetes urak eleibe, hasonlóan és hasonló okon mentette magát, és subscribalni nem akarta, de ez is, minekutána rebellisnek mondatott, megijedvén, még maga kért, hogy csak subscribáljuk, melyre mindnyájan reá is állottunk bíró Kozma István uramon kívül, aki még ezen subscriptiot sok ideig húzta, de ez is a sok mérges szavak s többek között tekéntetes Zlinszky Mátyás úrnak azon declaratioja által, hogy addig a város házából ki nem megy, még szándékát véghez nem viszi, hozzáadván azt is, hogy a köznép viseli a terhet, s az már a contractusban meg is egyezett, kendtek hogy merik magukat ellenük szegezni, - végre megillettetvén csakugyan subscribaltuk. "