Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Koháry István, Kecskemét potior földesura

Mivel eközben a török haderő 1683-ban nemhogy Bécset nem tudta elfoglalni, hanem ott katasztrofális vereséget szenvedett, a Habsburgok kihasználva a kedvező politikai körülményeket, a pápa segítségével egy egész Európára kiterjedő törökellenes összefogást szerveztek. Ez mind erőteljesebben éreztette katonai hatását is, és 1685 nyarán a törökök és velük szövetkezett kurucok újabb és újabb várakat voltak kénytelenek feladni. Esztergom után augusztus 19-én már Érsekújvárt is elvesztették. Ezek hatására Koháry rabsága is fokozatosan enyhült. Október elején egy újabb katonai kudarc után pedig a váradi pasa Thökölyt elfogatta,

18 és ezzel az ekkor Ungváron raboskodó Koháry szerencsecsillaga is kezdett fényesedni. Sok jel arra mutat, hogy a vár védői igénybe vették főúri rabjuk közreműködését annak érdekében, hogy 1685. november 6-án a császári ostromlók sorai között kedvező feltételek mellett vonulhassanak el. Három és fél évi rabság után csontig lefogyva és rendkívül rossz egészségi állapotban szabadult Koháry kíméletlen fogságából, magával hurcolva nemcsak annak keserves emlékeit, hanem sírjáig elkísérő súlyos gyomorbaját is. Amikor kissé felépült, Bécsbe ment, hogy I. Lipótnak megköszönje a vele és családjával szemben kinyilvánított újabb kegyét. Az uralkodó nem sok időt hagyott számára pihenésre. Néhány hét múlva a Dunán inneni részek és a bányavárosok védelmét bízta rá, kinevezve egyben az ott táborozó sereg altábomokává. Ezzel minden korábbinál nagyobb felelősséget rakott vállaira. Koháry mint a török hódítók esküdt ellensége mindent megtett annak érdekében, hogy a rábízott területekről a rabló csapatokat kiűzze, sőt a Dunán is két ízben átkelt, hogy támadásaikat megelőzze. Egy alkalommal pedig egészen Székesfehérvárig hatolt, ahol egy jelentős török sereget megvert. Koháry katonai pályafutásának egyik kiemelkedő szakasza lett, hogy 1686-ban Buda visszafoglalásakor is ott volt a kb. 20 ezer magyar katona között a jórészt saját pénzén verbuvált több mint kétezer huszárjával.

19 Itt is olyan érdemeket szerzett, hogy az ősi vár elfoglalása után annak egyik parancsnokává tették. Hogy meddig tevékenykedett a romos vár helyreállításában és az egy esetleges török támadás elleni védelem megszervezésében, pontosan nem tudjuk. Az viszont biztos, hogy 1687 márciusában, amikor Fink Konrád német hadnagy Budát a székesfehérvári pasa kezére kívánta árulással átjátszani, része volt az összeesküvés leleplezésében. Tekintettel arra, hogy még sok jelentős magyar vár maradt török kézen, és ő további részt kívánt vállalni ezek visszafoglalásában, rövidesen elhagyta viszonylag nyugodalmas őrhelyét. Az év novemberében már Eger megvívásában szerzett újabb rendkívüli érdemeket, részben a várból kitörő ellenség ismételt visszaverésében, részben pedig közvetlenül az erődítmény elleni harcokban. Az ottani személyes helytállásának és katonai sikereinek emlékét egyik környékbeli völgy és egy kút tartotta máig fenn, amelyeket róla neveztek el. Az egyik roham alkalmával jobb kezét egy golyó találta adományozni, akik kiváló érdemeket szereztek a kereszténység védelmében. Ezzel együtt küldte meg számára a búcsúiratokat is. A török hadvezetés Thökölyt okolta a sorozatos vereségekért, amelyek valójában a török birodalom súlyos katonai és gazdasági válságát jelezték, és a nemzetközi összefogás eredményei voltak. Ez roppantotta meg a török hadsereg erejét 1683-ban Bécsnél, és ez eredményezett újabb sikereket a következő esztendőkben is. Thökölyt végül is 1685. október 4-én fogták el, és Nándorfehérvárra vitték, majd onnan később Kis-Ázsiába. Ennek hatására a kurucok jelentős hányada átállt a keresztény seregekhez, és részt vállalt a további törökellenes harcokból, többek között Buda ostromából is. Koháry feladata előbb a Hatvan és Eger közötti terület ellenőrzése és figyelemmel kísérése volt. Csak később rendelték egységét a közvetlen várostromhoz. Az itt szerzett érdemei alapján kapta meg az elfogalt vár parancsnoki teendőit Beckkcl együtt.