Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Koháry István, Kecskemét potior földesura

el, így az megroncsolódott. Koháry kénytelen volt elhagyni a tábort. Kétségtelen azonban, hogy a vár visszafoglalásában így is igen komoly érdemeket szerzett, bár ennek keze látta elsődlegesen kárát, mivel a későbbi orvosi beavatkozások sem jártak sikerrel: a rosszul összerakott csontok és az elhanyagolt seb miatt jobb kezét később nem tudta használni.

20 Súlyos sebesülése miatt birtokaira vonult, és úgy gondolhatta, hogy érdemi katonai pályafutása ezzel véget is ért. A magyar politikai-katonai viszonyok alakulásában megtestesülő sorsa azonban másként döntött. A Habsburgok zsoldjába állott tábornokok egy részének rendkívüli mohósága és kíméletlensége, az udvarhü politikusok szük látókörű önkényeskedése és a bécsi udvarnak a magyar országgyűléssel nem egyeztetett centralizációs politikája miatt minden korábbinál szélesebb körű elégedetlenség lett úrrá a magyar királyság területén. A rendkívüli sarcolások és adók miatt elkeseredett országban 1703-ban kibontakozott a Rákóczi-szabadságharc, amely újabb döntés elé állította a rokkant katonát. 0 úgy látta, hogy a török kiűzése után a békés fejlődés, az uralkodóházzal való együttműködés hozhat az ország számára felemelkedést. Családi hagyománya és személyes meggyőződése egyaránt a labancok oldalára állította. 1 A kuruc hadsereg sikerei láttán ismét saját pénzén katonai egységeket szervezett, és a Vág vidéken igyekezett Forgách gróffal és Schlick tábornokkal együttműködve azok útját állni. Rákóczi 1703 novemberében Károlyi Sándort küldte ellenük, aki Zólyomnál megverte Koháryék hadát. A következő években, bár a táborban maradt, a hadviselés közvetlen irányításából nem vállalt többé részt. Az országos méretű elégedetlenség és a kölcsönös, sokszor már esztelen kegyetlenséggel végzett pusztítások tapasztalása valószínűleg sok gyötrődést hozott az egyébként is túlságosan intellektuális „kényszerkatonának". Nem lehet tehát véletlen, hogy újabb szerepvállalásában ismét az államférfi került előtérbe. A magyarság egészéért nemcsak felelősséget érző, hanem valójában egész életét annak áldozó, de a bécsi udvarnak is rendíthetetlen híve örömmel kísérelte meg, hogy a kiváló hazafival, Széchenyi Pál érsekkel egyetemben a két felet a békéltető tárgyalásokhoz ültesse.

22 Amikor pedig az eltökélt bécsi politikai machinálllésy János szerint Koháry sebesülése után is az ostromlók között maradt, és irányította katonáit a későbbi harcokban is. ILLÉSY János, 1885. 38^40. Vékony István Kazy Ferenc visszaemlékezéseire hivatkozva azt állítja, hogy Koháryt súlyos szenvedései miatt Bécsbe szállították, ahol viszont az operáció során karjának egyik fontos inát az operációt figyelmetlenül végző orvos kettévágta. Ez okozta jobb karjának bénultságát. Ez a tájékoztatás feltétlenül valószínűbbnek érződik. VÉKONY István, 1915. 21. Vékony István piarista szerzetes ismételten sajátos ellentmondásba keveredik. Tárgyilagosan megállapítja, hogy a bécsi udvar folytatja „... régi kárhozatos politikáját, mellyel azonban még mindig csúfos kudarcot vallott az alkotmányáért hősiesen küzdő nemzet ellenében. Nem okulva a multak tanulságain, a szenvedések egész áradatát zúdítja ismét az országra, abban a téves hitben ringatózva, hogy életerejét a százados küzdelmek teljesen megtörték s felemésztették. De számításában ezúttal is csalódott, mert kegyetlen és kiszipolyozó politikája ellen ismét fegyvert ragad a nemzet s megvívja dicső harcát a legönzetlenebb s épen azért a legnagyobb magyar szabadsághősnek: II. Rákóczi Ferencnek vezérlete alatt..." „... Ezen korban is szerepel Koháry. Felűnő azonban, hogy most is az uralkodó pártján találjuk." Valójában az igazi dilemmát az okozta számára, hogy a piaristák évszázadokon át szinte kivétel nélkül mindig a nemzeti függetlenség, a társadalmi és politikai haladás, a nemzeti érdekek maradéktalan képviselete érdekében tettek és nyilatkoztak. Egyik legôbb patrónusuk, Koháry István viszont a labancok oldalán állt és maradt mindvégig, miközbenők érzelmileg és ténylegesen is a kurucok harcát támogatták. VÉKONY István, 1915. A béketárgyaláson rajta kívül részt vettek még: Széchenyi Pál kalocsai érsek, gróf Lamberg Zsigmond, báró Szirmay István, Okolicsányi Pál, Seiler János és Viza János címzetes püspök. VÉKONY István, 1915. 22-23.