Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Koháry István, Kecskemét potior földesura

Sorsán az enyhített, hogy Zrínyi Ilona közbenjárt érte férjénél, aki néhány héttel később már újabb utasítást adott kapitányának: „Koháry István uramhoz, noha rab, mindazáltal kegyelmed légyen illendő provisiobeli gazdálkodással, udvarbíránknak is erről committálván Kegyelmed." Thököly időközben sorra foglalta el a bányavárosokat, és néhány hónapon belül a Felvidék nagyobb része kezére került. így még fontosabb lett volna számára, ha a vidék egyik leghatalmasabb birtokosát, az akkor már köztiszteletben álló katonát, Koháryt ügye mellé tudja állítani. Hiába ígért neki újabb birtokokat, udvari méltóságot, hiába fosztotta meg hatalmas birtokaitól, foglya álláspontján nem változtatott. Közben őreinek kezdeményezésére szökési kísérletet is tett, amit rosszul készítettek elő, és az így szükségszerűen kudarcba fulladt. Az akció kitervezöit kivégezték, magát Koháryt pedig 1683 tavaszán Munkács várába hurcolták, ahol rendkívül kíméletlen bánásmódban lett része. Mint egy gonosztevőnek kezére, lábára vasat verettek, majd egy nedves, sötét és szellőzetlen tömlöcbe zárták. Hosszú időn át kenyéren és vízen tartották. Maga így nyilatkozott erről az állapotról: „...engemet mindenütt s mindenkor magányosan, rekesztve tartott [Thököly]... egy kőfolyósó alatt olly szurdékban, mellynek ablaka nem csak vas rostéllyal, hanem kő falialis be volt csinálva éjjel nappal szüntelenül ... majd éppen két egész esztendeigh egyedül bezárva raboskodtam, s nem is volt senkivel szabados beszéllenem, sőt senkit nem is láthattam ..." Egyben megtagadtak tőle minden olvasmányt és minden íróeszközt. Hiába tettek meg családjának tagjai mindent kiszabadítása végett, nem járthattak sikerrel, mivel Thököly olyan nagy váltságdíjat kért, amit a hatalmas birokkal rendelkező főúri család sem volt képes előteremteni. Sem a kuruc főurak, sem a lengyel király közbenjárása nem hozott eredményt, és továbbra is oly kemény rabságban tartották, amit „még a török sem cselekedett volna". Amikor ennek hatására Koháry István egészségi állapota válságos lett, kénytelenek voltak életben maradása végett fogságának szigorán enyhíteni: egy ideig meleg ételt is kapott. Néhány héttel később viszont visszakerült a régi körülmények közé a korábbi helyére. Amikor Thököly csillaga hanyatlani kezdett, Munkácsról Tokajba, onnan Sárospatakra, végül Ungvárra szállították a mindvégig hajthatatlan fogoly főurat. 15 1685-ben Thököly némileg változtatott a Koháry val szembeni taktikáján, és hajlandó lett volna őt, és annak időközben ugyancsak fogságába került öccsét nyolc kuruc főtiszt fejében szabadon engedni. Másik öccse, Koháry Farkas örömmel felvállalta, hogy két testvére kiszabadítása érdekében az udvarnál és a haditanácsnál közbejárjon. A hónapokon át tartó kérelmezések és tárgyalások során viszont Thököly újból egyre feljebb emelte foglyai árát, és a személycserék mellett ismét csaknem a korábbi összeg lefizetését követelte, ami miatt megint holtpontra jutottak az egyezkedések. Az uralkodó a fogságban sínylődő Koháryak hűségét azzal jutalmazta, hogy őket testvéreikkel együtt örökös grófi rangra emelte.

16 Ehhez járult az, hogy valamivel később Ince pápa levélben köszönte meg Kohárynak a kereszténység érdekében kifejtett tevékenységét, és érdemeiért dicsérő levelet és búcsúiratot adományozott neki.

17 ILLÉS Y János, 1885.27-32. Az uralkodó 1685. július 15-én ruházta fel Koháry Istvánt és testvéreit a grófi címmel. XI. Ince pápa, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a törökellenes koalíció létrehozásában és néhány évig tartó eredményes működésében, kiszabadulása után küldte meg Kohárynak meleg hangú üdvözlő levelét és azt a díszkalapot, amelyet a pápák csak olyan fejedelmi személyeknek szoktak