Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)
SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között
20 korbácsot szenvedett. Nagykörösön az 1747. évi statútum szerint a másikat becsmérlőt „nyelvváltságra", azaz húsz forintra büntették. Nemfizetés esetén a férfiak 50 pálcát, az asszonyok ugyanannyi korbácsot kaptak. Második esetben kétannyira emelkedett a büntetés, harmadszorra pedig a vármegye tömlöcébe küldték az illetőt. A XVIII. század végétől valamit enyhültek az ítéletek, de bizonyos pálcát, vagy korbácsot a korszak végig kiszabtak az ilyen beszédekért. Erre világít rá néhány nagykőrösi példa is 182 : 1747-ben Torma András száz (kétszerre elszenvedett) pálcát kapott istenkáromlásért. 1801-ben a szabadszállási Kovács Mihály verekedő és káromkodó bűnös 44 forint gyógyítási költség lefizetésén túl 15 pálcát, 1802-ben Molnár Mihály borbélysegéd garázdaságért és káromkodásért kétszer 12 pálcát kapott. Különösen súlyos büntetésre számíthatott, ha valaki a bírák előtt szitkozódott, mint Kecskeméten Szűcs Ilona, aki a bitófánál szenvedte el a 20 korbácsot. Főleg az adó behajtásánál fordult elő hirtelen haraggal káromkodó, vagy ellenszegülő lakos, aki aztán hamarosan a deresen találta magát: Kecskeméten 1755-ben Fodor Gergely és Mikó Gergely kapott 15 pálcát az „eb a lelke tizedese..." szavakért. Hasonló módon kaptak büntetést az ünneprontók. Vácon a Rókus napján táncolókat 3 font viaszgyertya adására kötelezték, de az is előfordult, hogy a tilalom ellenére muzsikáló cigány 6 botot kapott. (A városban a nagy 1740. évi pestisre emlékezve volt gyásznap Szent Rókus napja.) Nyáron este 11, télen 10 óráig volt szabad az ünnepeken a kocsmában inni és táncolni. Szinte mindennaposak voltak a házasságtörők, paráználkodók ellen hozott ítéletek. A XVII. században akasztófát, pallost, a XVIII. században kemény korbácsot, pálcát, kitiltást, esetleg pénzbüntetést kaptak az ilyen bűnben talált személyek: Kecskeméten 1755-ben a „karmasin kurvával" élő Döme betyár 60 korbácsot, a házasságtörő Szabó János 20 forint büntetést, Nehéz Ferenc pedig 20 pálcát szenvedett el. Több esetben városból való kitiltás szerepelt az ítéletekben. Az 1848 előtti évekre már jelentősen szelídült a házasságtörés megítélése, jellemző lett a szóbeli intés. A férjét megcsaló kecskeméti Csala Annát a tanács a férje iránti hűségre intette. 183 A büntetések enyhítését ezeknél a bűneseteknél alkalmazta leginkább a magisztrátus, ugyanis a szoptatós, gyermekágyas anyákat csak jelképesen korbácsolták meg. Ritkaságszámba vehető 1756-ban annak a szoptatós nőre kimért 12 korbács büntetés, aki az utcakapitányok intelmeit sorra megsértette. Ha gyermek született az illegális kapcsolatból, az apát mindig kötelezték bizonyos összegű „gyermektartásra", melyet egy alkalommal kellett fizetni. Ráckevén Kovács Jánost kötelezte a magisztrátus két és fél forint fizetésére, aki „téribe" ejtette Vastag Örzsét. 184 Ha a vétkesek nem voltak házasok, akkor általában kötelezte őket a tanács az egybekelésre. Dunavecsén hasonlóan kötelezték a paráználkodókat is az egybekelésre. Vácon 6 korbácsot kapott egy özvegyasszony, amikor egy obsitos katonával „társalkodni tapasztaltatván". 12 bottal, illetve 12 korbáccsal büntették a „tilalmas barátságban" rajtakapott szolgát és szolgálót, de másik alkalommal már az átvonuló katonákkal „kurválkodó" asszony 40 korbácsot kapott. PML NKO, Nagykőrös Város Tanács-Törvényszékének iratai (a továbbiakban: NVTT) Bűnügyi perek jkv. 1747. március 15., PML NKO, NVTT Bűnügyi perek jkv. 1801. október 30, 1802. november 24. KISFALUDY Katalin 1992.51-52. PML, RMTTan. ül. jkv. 1792. január 10.
