Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között

büntetésfajta volt a homogén református Nagykőrösön az erkölcstelenség miatt bűnbeesettek részére az „eklézsiakövetés".

174 Ez abban állt, hogy a bűnöst a templomban külön székre ültették, fekete posztóval betakarták, majd a lelkész által előmondott bűnbánó imádságot elmondta. Egy másik feljegyzés szerint ünnepi istentisztelet alkalmával, a templom ajtaja előtt egy fekete széket helyeztek el, a fekete lepellel letakart bűnbánó személy mellé állt, és a templomba bemenők és kijövök előtt a bűneit hangosan mondta, megkövetve a gyülekezet tagjait.

175 Az esetek bejegyzését nem a városi jegyzőkönyvekbe, hanem az egyházi anyakönyvekben történtek. Dunavecsén ha valaki a „magánál idősebbet, annyival inkább öreg embert illendően nem becsülte, a templom kalodájában a tanács ítélete szerint" kellett megvezetni.

176 A települések szigorúan védték magukat a kóborlóktól, csavargóktól. A vármegye által is rendszeresen intettek „a Bírák és Elöljárók, hogy vidéki és jövevény, akármely személyek szorgalmatosan feljegyeztessenek".

177 Ennek egyrészt közbiztonsági okai voltak, másrészt fontos szempont volt a szökött jobbágyok megfigyelése is. A rendeletek egész sora intézkedik a lappangók, idegenek rejtegetői elleni szankciókkal, melyek Kecskemét esetében a pénzbírságtól kezdve 10-20 pálcavagy korbácsütésig terjedtek.

178 Az idegenek feladása a tizedes feladata volt, de a város békéjén őrködő strázsamester is bármelyik házba bemehetett megvizsgálni, hogy „valami jövevény hit nélkül" nem telepedett-e meg a városban. A befogadás legfontosabb elemének az számított, hogy a közösség szempontjából mennyire van szükség az illető szaktudására, vagy adózó erejére. 1754-ben több görög kereskedőt elűzött a tanács a városból, mivel a „boltjuk üres". Tóth András csizmadialcgényt 1803-ban pedig azért tanácsolták el, mert „bár mesterségét 5 esztendeig Kecskeméten gyakorolta...lévén a városban elég csizmadia: menjen oda, ahol született". Esser Károly okleveles patikus viszont 1808-ban rögtön polgárjogot kapott, mivel szükség volt még egy patikára. A kor szokásainak megfelelően kegyetlen büntetést kaptak az istenkáromlók, a káromkodók. Ahogyan Vácon megfogalmazták a „helytelen és csúf beszédek tevői, avégre, hogy mások ingereitessenek, vagy haragból olyanok intézői, érdemökhez képest botütésekkel fognak tagoltatni, avagy súlyosabban fennyítetteni a vétség nagy volta szerint".

1 9 Dömsödön „érdeme szerint „megpáltzázták" a „motskos szókat" ejtő embert. Kecskeméten 1755-ben Lénárt András visszaeső káromkódót 75 pálcára ítélték. Az 1759. évi rendszabás szerint a káromkodónak első alkalomra 30, másodszorra 50 pálcát, harmadszorra vasraverést kellett elszenvednie. Dunavecsén 1758ban a káromkodók először 50, másodszorra 100 pálcát kaptak, harmadszorra katonának adták őket.

180 Vácon több esetben a templom javára történő bírságra ítélte a káromkodókat. 1740-ben a magisztrátus csináltatott egy 40 font súlyú „spanyol köpenyt", amelyben a piacon kellett - „kiket is pínzre nem akarja a Becses Tanács mindenkoron ítélni" - „mocskos, rút és illetlen szavú" egyénnek állnia.

181 Az egymást szidó, szitkozódó szintén testi büntetéssel bűnhődött: 1755-ben Kojnoky Ilona GALGÓCZY Károly 1896. 274. GALGÓCZY Károly 1896. 148. DÜMMERTH Dezső 1982. 246. PML NKO, NVT. Köri. jkv. 1784. január 10. KISFALUDY Katalin 1992. 47-48., SÁPI Vilmos 1983. 234. HORVÁTH M. Ferenc-PINTÉR Tamás 1996. 112. DÜMMERTH Dezső 1982. 246. HORVÁTH M. Ferenc-PINTÉR Tamás 1996. 130.