Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között

A mezővárosi tanácsokban legalább 12 esküdt működött, de idővel ezek a számok állandóan változtak egy-egy településen belül. Nagykőrösön 1709-ben még csak 4 esküdt volt, akik száma „apránként" 12-re szaporodott.

103 Cegléden 1804-ig 24, majd a rendkívül sok tennivalóra való hivatkozással 32-re emelték a számukat.

104 1821-ben viszont - a hatvanas tanács intézményesítése után - 16-ra csökkentették a számukat, mely 1838-ban négy, 1841-ben pedig két fővel szaporítva 22 fő lett. Kecskeméten 12 és 24 között váltakozott a szenátorok száma.

105 Ugyanakkor ebben a városban működtek esküdtek is, akik nem voltak a tanács tagjai, de segítették a munkáját:

106 1795-ben a megnövekedett feladatok (a felsőbb rendeletek kihirdetése, a lakosság informálása egyéb ügyekben) ellátására tizedenként 5-5 esküdtet, összesen 50 főt választottak. Nagykőrösön 1817-ben határozták el, hogy minden tizedben két-két tanácsnokot neveznek ki a kisebb nézeteltérések elsimítására és a rend fenntartására. Plasztikusan világít rá Dömsöd mezővárosnak 1776-ban adott urasági szabályrendelet a tanács tagjainak pótlására: „Tizenkét hites Tanácsbéli mindenkor tellyes számmal lévén, még két vagy három tanulásnak kedvéért bejárjon, s oktattasson, hogy netalán az öregebbek közül valaki vagy meghalna, vagy valamiképpen változni akarna, azonnal ollyantén tanulók közül, vagy edgyik vagy másik helyében állíttassék".

107 Ez az elv működött Kalocsán is, ahol a 12 szenátor mellett megválasztottak, illetve megerősítettek három vagy négy várományost (accesistát), akik a fontosabb ügyeket (az urasággal történő robot, dézsma, kocsmáltatási megállapodásokat) tárgyaló üléseken résztvettek, a „közemberek" 10-20 fős csoportjával együtt.

108 Ráckevén egészen 1847-ig választottak három (katolikus, református és görög vallású) számfeletti (supernumerarius) tanácsnokot, akikből - üresedés esetén - az illető valláson lévő „előbbre lépett".

109 A tanács tagjainak megbízatása általában életük végéig szólt. A XVIII. század elején még előfordulhatott az „esküdtek állandó változása", de maguk a földesurak is - mint gróf Zichy Miklós Óbuda részére kiadott 1746-os utasításában fogalmaz állandó tanácsot akartak, amelyik kellő hatalommal rendelkezik. Jogsértés esetén kizárhatták őket a testületből, mint Óbudán a földesúr parancsára „szégyenszemre" el kellett mozdítani a tanácsból a figyelmeztetés után is locsogó tanácstagot.

110 Cegléden 1833-ban Tóth Dánielt a főbíró rágalmazásárét, Túri Józsefet pedig a vármegye utasítására zárták ki a tanácsból.

111 Ennél drasztikusabban távolították el Kecskeméten Somodi András tanácsost 1756-ban, miután kiderült, hogy már régóta a városházáról a ruhájában és a csizmájában elrejtve, rendszeresen pénzt lopott."

2 Az úriszék törvényt ült fölötte, de - feltehetőleg nemesi származású feleségére való tekintettel több mint egy évig húzódott el az ügye, amely azzal végződött, hogy a városháza előtt lefejezték. m GALGÓCZY Károly 1896. 153. 104 PML NKO, CMT Tan. ül. jkv. 1804. október 28., 1821. október 28., 1838. szeptember 30., 1841. január 7. 103 KISFALUDY Katalin 1992. 32. 106 KISFALUDY Katalin 1992. 74. 107 PML, DMTTan. ül. jkv. 1776. december 14. 108 BKMÖL, KA VT Tan. ül. jkv. 109 PML, RMTTan. ül. jkv. 1821. november 1., 1847. október 30. 110 BÁCSKAY Vera 1971. 135. 1,1 PML NKO, CMT. jkv. 1833. június 22., 1835. május 30. 112 SZABÓ Attila 1992. 28-29.