Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között

választassék". Jelentkezik az arányosság a különböző nemzetiségű lakók csoportjai között is. Vácon 1785-ben figyelembe vették azt, hogy a külső tanács tagjai arányosan kerüljenek ki a magyarok és a németek közül.

79 Visegrádon egy 1739. évi adat szerint a 11 esküdtből három magyar és nyolc német volt, a bíró tisztet pedig évente váltakozva viselték a németek és a magyarok.

80 Az ugyancsak a Zichyiekhez tartozó Óbudán 1746-tól 4 magyar és 8 német esküdtből állt a tanács.

81 A 12 esküdtből két éven át német, majd egy évig magyart bírót választottak.

82 A zsidók nem épültek (nem épülhettek) be a városi tanácsokba. Azokban a mezővárosokban, ahol nagyobb számban éltek már a XVIII. században kialakították saját önkormányzataikat. Óbudán már 1746-ban működött mintegy kétszáz lelkes „zsidó község", melynek jogköréhez tartozott a zsidók közti bíráskodás. A bírájukat, az esküdteket és a kisbírót a földesúr három jelöltje közül választhatták. A zsidó község - amely 1787-től a kibocsátott országos rendszabás alapján működött - mentesült a kvártélytól és porciótól, évi másfélezer forint lefizetésének fejében. Ennek szellemében a bíró mellett két esküdtből és öt ülnökből álló belső tanács és egy 24 tagú külső tanács - élén a szószólóval - működött.

83 Mindezeken túl volt még egy 60 tagú képviselőtestületük. A három testület - kiegészítve a legnagyobb adót fizető személyekkel - időnként együtt ülésezett, ilyenkor általában a zsidó községet érintő ügyeket tárgyaltak, mint új tagok felvétele a községbe, jogászok és tanítók alkalmazása, a községi háztartás és az adóterhek felosztása. Kecskeméten és Nagykőrösön szintén működött a helyi zsidóságnak - a városi szervezet mintáján alapuló - autonóm igazgatási szervezete.

84 Kecskeméten november l-jén tartott restauráción megválasztották a 60 fős testületüket. Bírónak az uradalom által ajánlott három személy közül kellett választani. Annak ellenére, hogy az uradalom tiltotta a rokonok együttes tisztségviselését, több esetben is panaszkodtak a hitközség tagjai a vezetőik ellen, mert azok rokoni kapcsolatban álltak egymással. Nagykőrösön 1795-ben alakult meg a hitközség, amelynek élén - a hitközségi tagok által választott főbíró, illetve 1835-től második bíró is állt. Feladatuk a városi elöljárósággal és a felsőbb hatóságokkal való kapcsolattartás volt. A hitközség kurátora vezette a gazdasági számadásokat, de fontos feladata volt a kóserbor felügyeletét ellátó borbírónak is. Az egymás közti pereskedés a városi bíróságra tartozott. Volt példa arra is (1826-ban és 1836-ban), hogy a „Sidók közt versengés tapasztaltatott". A rend helyreállításának feladata a városi tanácsra hárult. A zsidó közösségen belül az izraelita ifjak önálló társaságot szerveztek, ami miatt a saját elöljáróságukkal 1844-ben nézeteltérés támadt. (A levéltári források szerint már 1833-ban működött ez a társaság.) Ennek elsimítása ügyében szintén a városi tanács intézkedett. Bakos Ambrus városi tanácsnok 1845. január 5-én arról számolt be, hogy a zsidó elöljáróság az ifjak társasága elleni döntését visszavonta.

85 Egyébként a városi hatósággal szembeni panasszal (általában a letelepedésüket gátló döntések miatt) a vármegyéhez fordulhattak a zsidók. PML NKO, NVT Tan. ül. jkv. 1767. november L, GALGÓCZY Károly 1896. 157. SÁPI Vilmos 1983. 220. MAGYAR Eszter 1998. 146. NAGY Lajos 1975/1. 178. BÁCSKAY Vera 1971. 135. NAGY Lajos 1975/11. 447. Ö. KOVÁCS József, 1987. 39., NÓVÁK László Ferenc 2002. 44. NÓVÁK László Ferenc 2002. 46-47.