Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között

tották nemes Muraközy János mellett Gubody János nótáriust és Kálmándi Ferenc kancellistát.

73 A tisztségekre való jelölésben (és választásban) a helységek követték az arányos vallási, etnikai, vagy társadalmi megoszlást. Cegléd esetében a főbb tisztségviselők (főbíró, másodbíró, szószóló, jegyző, perceptor) választásánál is figyelembe vették a vallási arányosságot. Ezen a gyakorlaton a városban az első rést 1842-ben ütötte a tanács határozata, miszerint „a belső és külső tanácsosok, jegyzők, gyámatyákon kívül a jövőre egyéb mellékes hivatalok elnyerésére a felekezetbeli különbség megszűntetvén, minden hazafinak joga leend folyamodni és a választás is felekezetre való tekintet nélkül fog történni". A leggyakoribb eset az volt, mint például Cegléd és Kecskemét mezővárosokban, hogy a tanács tagjainak fele-fele volt katolikus és református. A kecskeméti 1757. évi választásról fennmaradt forrás szerint a választás előtti napon azon a valláson lévő tanácsosok, akik addig a főbírót adták - a váltásnak megfelelően - a másik valláson lévők közül jelöltek három kandidátust, akiknek személyét a választás pillanatáig szigorúan titkosan kezelték.

74 Ráckevén a 12 tagú tanácsot 6 katolikus, 4 református és 2 rítusú személy alkotta, ahol a lakosság fele a katolikus, több mint harmada a református és a maradéka a görögkeleti vallást követte. (Az ortodox hiten lévők egyúttal a szerb nemzetiséghez tartoztak.) A görögkeletiek 1794-ben tettek kísérletet arra, hogy a három valláson lévők közel egyforma súllyal vegyenek részt a kormányzásban, de a többség ezt elutasította.

73 A görögök azt javasolták ugyanis, hogy a 12 szenátoron kívül válasszanak a három felekezetnek megfelelően háromszor három fő számfeletti (supernumerarius) tanácsnokot. A mezőváros főbírói tisztére kétévenként váltva jelöltek a három vallási közösségből és az arányosságnak megfelelően másik vallású volt a következő legfontosabb tisztség, a perceptorság. A két - szintén évenként választott - kisbíró, illetve a XIX. század elejétől a két népszószóló egyike katolikus, a másika református volt. A katolikus magyarok és görögkeleti szerbek lakta Szentendrén a XVIII. század elejéig egy katolikus és három ortodox gazdag polgár együtt (mintegy korporative) kormányozta a várost.

76 Azonban 1733-ban a két népcsoport között korábban is felfellángoló viták állandósultak, melyet csak a vármegye beavatkozása tudott lecsillapítani. Az ellentétek alapvető oka az volt, hogy a város vezetését egyaránt magának követelte a már korábban itt élt - zömmel magyar, kisebb részben szerb - szőlőművelő lakosság és a később betelepült szerb kereskedők csoportja is. A megye rendelete értelmében ezentúl három évig görögkeleti, utána egy évig katolikus bírája lett a városnak és ezzel megszűnt a négytagú vezető testület, egyúttal elrendelték, hogy 12 tagú tanácsot kell választani, melyből 4 katolikus és 8 rác legyen.

77 A földesúrral, a Zichy családdal 1738-ban megkötött szerződés értelmében a városban 13 (4 katolikus és 9 görög) esküdtet választottak életfogytig tartó megbízatással, de számukat már 1744-ben 24-re növelték. A homogén magyar és református Nagykőrösön a nemesek és a nem nemesek közt régi arányosság „törvényi" rögzítése figyelhető meg 1815-ből, amikor a tanács elhatározta, hogy a tagjainak „fele a nemesi, a másik fele a polgári osztályból PML NKO, NVT Tan. ül. jkv. 1798. április 25. KISFALUDY Katalin 1992. II. PML, RMT Tan. ül. jkv. 1794. november 2., 6. DÓKA Klára 1981. 21-23. BOROSSY András 1994. 98.