Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - PINTÉR ILONA Pataj vásári pere (1810-1838)

mikor az elöljáróság a város javára és annak boldogsága előmozdítására, avagy tudva való jussa fenntartására a városházánál végez és csendesen azt a maga helyén végrehajtani kívánja Verb(őczy) tör(vény)könyve II. rész 12

lk titulusa és 6

k-7

k §-ai következésében, lázadás-é az? Nincs könnyebb, mint azt írni vagy mondani, hogy lázíttok. De ki ellen ? Ellenben mikor az uraság többedmagával általjön és a törvény útján kívül a maga gondolatja szerént azt gyakorolja, ami tetszik, és erőszakosan a várost olyanokra kötelezi, amelyekkel nem tartozik, vagy hogy a lakosokat szabadon nyomorgassa, igazságos-é az? Mindazonáltal senki a tisztelt uraság ellen nem szegezte magát, sem dühös lázadásokat még csak gondolattal sem gyakorolt. (...) Ezen egész előadás hogy korántsem felel meg a valóságnak, azt kiváltképpen az ottan jelen volt részre nem hajló idegen vásárosok bizonyíthatnák meg, de az ott volt városiak is hit alatt

117 bebizonyíthatják, hogy senki az uraságot, sem annak embereit illetlen szóval sem bántotta, noha meglehet, hogy az uraság részéről éppen csak az volt a cél (miképpen a számtartó szavából is megtetszett), hogy az ingerlés által a lakosság valami főben járó hatalmas cselekedetre provocáltatnék.

118 De nem úgy történt, megtetszik a következendő előadásból: Igaz ugyanis, hogy mi a vásárban eleitől fogva volt szokásaink szerént nádból kerített korcsmát egy-két akó borkelés okáért vásári szabadságunknál fogva állítottunk, most annyival inkább, hogy a szegénység miből is portioját

119 s árendáját nem tudván megteremteni, legalább a bora fogyna és kelne. A tekintetes uraság pedig valamint a vásárjainkhoz való jussunkat, úgy ezen kis bormérésbéli hasznunkat erőhatalommal el akarván tőlünk ragadni, tisztjeivel, cselédjeivel, bérben fogadott embereivel, mindöszve(sen) tizenheted-magával és fegyveres kézzel morgónkhoz jővén, nem mi az uraságot, hanem a tisztelt uraság minket a legnagyobb indulattal támadott meg, és noha az ott lévő lakosaink a legalázatosabb tisztelettel kérték, hogy feltett szándéka szerént bennünket háborgatni ne méltóztasson, de senkire és semmi kérelemre nem ügyelvén az egyik cselédjének kezéből kiragadott fejszével említett morgónkat nagy indulattal pusztítani kezdette, és amidőn a bormérés alá odavitt hordáikat is szegény lakosainknak bé akarta vagdalni, nem káromkodások vagy más illetlen szavak, hanem alázatos kérések és könyörgések által kívánták az ott lévő lakosaink az esküdttel egyben a t(ekinte)tes arendátor úrnak felháborodott indulatját tartóztatni, mely méginkább gyulladván benne, (egyikükhöz) - aki különben legnagyobb tisztelettel imádta- fordulván a fejszét néki fogta, és: Mindjárt beléd vágom ezt a fejszét! - mondotta. Ezen szó olyan elegy-belegy nép közt nem botránkoztató-é? De mégis azt, hogy üssétek, verjétek, senki sem mondotta, mert nyilván tudni való az a magyar szokás szerént, hogy mikor már azt kiáltják, üssétek, már akkor ütik is. Itt pedig a t(ekinte)tes urat még csak gondolattal sem bántották, hanem akik esmérték, jobbágyi tisztelettel illették. " A vásári kidobolás is másképpen történt a városiak szerint, mint ahogyan azt a földesurak írták: „Ezen előadás és vád is alázatos tisztelettel mondván hijjános és nem tökéletes. Mert ugyanis városunk bírája, mint akinek leginkább szívén feküdt a köze sende s ségnek fenntartása, a vásár napján korán, minthogy nála egymást érte a jelen(t)getés, kiment a külső vendégfogadóhoz, személyesen akarván a t(ekinte)tes arendátor urat az engedelmes békességre megkérni, de még akkor nyugodván a t(ekinte)tes úr, véle nem szólhatott, hanem az ispánjának mondotta, hogy tisztelete 117 eskü alatt 118 indíttatnék 119 adóját