Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET Kossuth Lajos kapcsolatai és emléke a Jászkun Kerületben

nünket abba a világba, ahol a legendák és a mesék laknak, a képzelet világába. A beszéd hiányzó szavai helyett fantáziánk segíthet meghallani Kossuth szavait, hallani azt, amit nem őrzött meg az írás csupán a képzelet formálhat beszéddé. Egy félegyházi öregember 1934-ben, 95 évesen adta tovább a népmesei fordulattal színesített valódi emléket, mi szerint ő még hallotta beszélni Kossuthot egy kocsmaasztal tetejéről, 1848-ban a Hattyú

12 előtt, „...a nagy ember gyújtó szónoklatára Félegyházáról is minden épkézláb ember katonának ment, aminek aztán meg is lett a foganatja, mert verték az osztrákot az ország minden táján, mint a záporeső."

13 A valóságból legenda született, amint legendává vált Kossuth alakja, és legendákat termett minden lépése. Szerte az országban, ahol valaha megfordult, a történetek és dalok sokasága őrzi emlékét. Kossuth neve a szabadság szimbólumává magasztosodott, erőt és hitet adott minden korban. Buzdítottak a nevével és büntettek a nevéért. A magyar történelemben csak a honalapító Árpád fejedelem és Kossuth Lajos nevéhez ragasztotta hozzá a nép a jelzőt: apánk. A tisztelet és a szeretet éppúgy benne volt ebben, mint a hit, a bizalom. Sajátos megnyilvánulása az említetteknek egy jászberényi parasztasszony, Nagy Rozál esete, aki férjét Kátai Mihályt kereste. Levelet írt hát Turinba, a legendás embernek, akiről hitte, mindentudó és mindenható. Úgy gondolta akinek szavára megmozdult az ország, miért ne küldhetné haza az ő Mihályát is. A válaszra Hild Viktor Jász-Nagykun-Szolnok vármegye levéltárnoka bukkant rá, s 1891-ben közreadta a Jászság című folyóiratban. Kossuth 1871. szeptember 22-én válaszolt Nagy Rozál levelére. Megírta, hogy kerestette a férjét még Amerikában is, hátha a kibujdosottak között van, de nincs eredmény. Kossuth hűen a róla alkotott képhez, megpróbált vigaszt nyújtani a hozzá forduló szegény parasztasszonynak. Nem tudta az elveszett férjét visszaadni, de legalább a dicsőség magasságába emelte az áldozatát. Válaszában Kátai Mihályról azt írja, ő is egyike azon „névtelen félisteneknek, kik a Haza szent küzdelmeiben elhullottanak, s valamely ismeretlen sírban alusszák a halál álmát ismeretlenül. "

14 Megnyugodott-e sorsában Nagy Rozál nem tudjuk, de bizonyára büszkeséggel töltötte el, hogy Kossuth ilyen tisztelettel emlékezett és megbecsüléssel írt élete párjáról. Különös bizonysága a Kossuth iránti szeretetnek egy agyagszobrocska, ami 1959-ben került elő Jászalsószentgyörgyön. Az agyagból készült kiégetett hét cm-es fej a Szabadság utca 19. számú házában volt befalazva. A leletet Kaposvári Gyulához, a szolnoki Damjanich János Múzeum igazgatójához vitte be egy általános iskolás kisdiák. A muzeológus azonnal sietett kideríteni a rejtélyes befalaztatás hátterét. Megállapította, hogy a szobrocska sorozatgyártás eredménye, de a negatívot, amibe az agyagot nyomkodták gyakorlott művész készíthette. A vályogház, melynek kidűlni készülő falából a szobrocska előkerült 1834-ben már állt, így az építőáldozat teóriáját biztonsággal kizárhatta. Nagy valószínűséggel elrejtették a szobrocskát, hiszen a Bach korszakban büntetés várt arra, akinél a szabadságharchoz, vagy Kossuthoz kapcsolódó relikviákat találtak. Ekkor töröltették ki a települések jegy1 A Hattyú a város által építtetett kocsma és mészárszék neve. Ma a Peőfi Sándor Könyvtárnak ad otthont. 13 Csonkamagyarország, 1934. márc. 11., BÁNKINÉ Molnár Erzsébet, 1987. 8. 14 KAPOSVÁRI Gyula, 1996. 316-317.