Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - PÁLMÁNY BÉLA Kossuth Lajos a rendi diéták követe (1825-1848)

mény jelentős tömegeinek támogatását maga mögött tudható magyar ókonzervatív és újkonzervatív főpapság, mágnások hivatal- és pozícióféltésével. Tudatában volt a szerényebb vagyonú birtokos és a nagyszámú birtoktalan nemesség adómentességet és kiváltságokat őrző egzisztenciaféltésének, a magyar és nemzetiségi jobbágyság és zsellérek millióinak szellemi, anyagi önállótlanságának. Egy új, a polgári értékrend és társadalmi rendszer iránt elkötelezett gondolkodású, alapvető közjogi, társadalmi, gazdasági reformokra kész politikai közvéleményt akart megteremteni, megerősíteni és szolgálni. Milyen ismerős ez a helyzet napjainkban is... Az országgyűlések reformtörvényeket alkotó sikeres tevékenységébe vetette hitét. Mint Ruszoly József kiemelte, 1843-ban, a soron következő országgyűlés előtt úgy nyilatkozott, „hogy az alkotmányos Magyarországot most, a reformok kezdetén egy-egy nagyobb szerencsétlenség alig érhetné, mint minő volt az országgyűlési coordinatioba (szervezeti átalakításba - PB) ereszkedés volt (volna), melynek tömkelegéből a szabadulásnak legkevésbé (de mégis igen) káros módja és sok utófájdalmat nemzendő bosszús súrlódások után az egész dologból semmi sem lenne. - Ismerjük ugyan az ellenvetést, hogy nincsen nagyobb anomália, mint rendezetlen testülettel rendezni: ámde sokkal kisebb baj, mint minő volna jogveszély, a szabályok mechanizmusa közti megkövesedés: mely okvetlenül következnék, ha országgyűlésünk általános rendezéséhez látnánk, mielőtt átalakulásunk processusában (folyamatában - PB), a még hiányzó elemek kifejlettek, s a szükséges előzmények foganatba mentek volna: különben is alig van a reformok mezején törvényhozó testület szabályozásánál nagyobb feladat: ha tehát ezt rendezetlen országgyűlés által eszközölni nem anomália, egyéb még kevésbé anomália." 27 Mindezt a szabad királyi városok országgyűlési szavazatarányának akkor közel két évtizede felmerült és megoldatlan kérdése kapcsán vetette fel a Pesti Hírlapban. Ez a probléma is jelzi, milyen buktatókkal járt az átalakulás. A Kossuth és a szabadelvűek ugyanis a városok belső szerkezetének reformjával, a kamarai felügyeletet megszüntetve a vezető testületeiknek a vármegyékhez hasonló önállóságának megteremtésével, a politikai jogokkal rendelkező „alkotmányos polgárok" körének szélesítésével kívánták megelőzni e diétái reformot. Ezzel szemben V. Ferdinánd és az udvari hatalmi körök a városokat a maguk konzervatív patrícius vezetését és kamarai felügyeletét megtartva, sőt az uralkodó által kinevezendő királyi felügyelők illetve királyi főpolgármesterek által megerősítve akarták további szavazatokhoz juttatni. Természetesen az ellenzéki vármegyék által uralt alsótábla erőviszonyainak megváltoztatása volt az udvari körök célja. A 48 szabad királyi és bányaváros (zömében 10 000 fő alatti lakossággal) ugyan nem kapott volna a 46 vármegyéhez hasonló egyenkénti voksot, 18 szavazat biztosításáról volt szó, de a Karok és Rendek Tábláján hagyományosan székkel és szóval bírt mintegy 25 káptalan és 10 prépostság, apátság követe is, az ő ,Jól" megállapított számú voksaikkal együtt pedig a renitens vármegyék kisebbségbe kerültek volna. Az 1843. május 14-től 1844. november 13-ig ülésező pozsonyi diétán Kossuth követként nem vett részt. Természetesen élénk figyelemmel kísérte a két tábla üléseit, és hírlapjában, a reformellenzék szócsövén keresztül szólt bele a rendek vitáiba. Szavai hatását jelzi, hogy a kormányzat nyomására az ülésszak közepette, 1844. július elején meg kellett válnia szerkesztői állásától. A közjogi reformok terén az ellenzéki többségű alsótábla kerületi ülései több fontos törvényjavaslatot tárgyaltak A városok „belszerkezetét" reformáló törvény a Helytartótanács felügyelete alá ren27 RUSZOLY József, 1994. idézete Kossuth cikkéből: PH 1843. febr. 26.