Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - PÁLMÁNY BÉLA Kossuth Lajos a rendi diéták követe (1825-1848)

delte volna e településeket, polgárjogot biztosított volna a háztelekkel, földbirtokkal, önálló műhellyel rendelkezőknek, az ott lakó értelmiségieknek, lehetővé tette volna, hogy a városi tisztviselőket és az országgyűlési követeket az egész polgárság válaszsza. A felsőtábla azonban kilenc izenet váltásban ragaszkodott a vagyoni cenzus emeléséhez, a polgárgyűlés befolyása csökkentéséhez és királyi főfelügyelőket akartak kinevezni. Végül nem született megállapodás és a javaslatot nem terjesztették a király elé. Mindez Kossuthban a legnagyobb szomorúságot keltette. 1844 elején a megyei tanácskozások és választások rendjéről szóló törvény megszüntette volna a főispánok választási befolyását és szavazati jogot adott volna a nem nemesi származású értelmiségnek (ún. honoracioroknak). A büntetőrendszer reformjáról szóló javaslat bevezette volna a nemesekből és nem nemesekből álló esküdtszéket. Törvényjavaslatot dolgoztak ki az évenként országgyűlésről is. A főrendek azonban e közjogi reformokat mind visszautasították. A tényleges előrelépés néhány társadalmi és gazdasági reform törvényi szentesítése téren valósult meg (a magyar nyelv hivatalossá tétele, a nem nemesek birtokbírhatása és közhivatal viselési joga stb.) A kudarc nem törte meg Kossuth és a reformellenzék vezetői elszántságát az egységes politikai és társadalmi programjának kidolgozása és a hatékony fellépéshez szükséges szervezeti keretek megteremtése iránt. Pest vármegye követe és az alsótábla ellenzéki vezére az utolsó rendi országgyűlésen (1847-1848) A három év múlva kötelezően soron következő országgyűlésre az ellenzék minden korábbinál alaposabban felkészült. A Konzervatív Párt 1846. novemberi zászlóbontása után 1847. március 15-án országos konferenciát tartott a reformerek tábora is, júniusban pedig elfogadták az Ellenzéki Nyilatkozatot. E nagyjelentőségű program alapmunkálatait Kossuth készítette el, majd br. Eötvös József, Pulszky Ferenc, Szemere Bertalan, gr. Teleki László közösen állította össze, a végleges formát pedig Deák Ferenc alakította ki. A sérelmek orvoslásának igényén és az alkotmányosság maradéktalan helyreállításán túl a reformcélkitűzések sorában első helyen állt a felelős kormányzás megteremtése, az egyesülési jog biztosítása, a cenzúra eltörlése, Magyarország és Erdély uniója. A polgári átalakulás alapkövetelményei - a törvény előtti egyenlőség, a közteherviselés, az állami eszközökkel és kötelező örökváltsággal megvalósítandó jobbágyfelszabadítás - között szerepelt az országgyűlés felruházása az állami költségvetés és számadás megalkotása és megvitatása jogával. A Kossuth vezetésével szervezeti egységét megteremtő szabadelvű ellenzék 1847. márciusi konferenciája után egységes programot dolgozott ki. Az Ellenzéki Nyilatkozat síkra szállt az alkotmányellenes főispáni, adminisztrátori rendszer eltörlése mellett és célul tűzte a népképviselet és a parlamentnek felelős kormányzás megvalósítását. A gróf Batthyány Lajos által vezetett országos ellenzék úgy határozott, hogy a „vezérmegyében", a legnagyobb és középponti Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlésén Kossuthot és Szentkirály Móricot jelöli követnek a pozsonyi diétára. Ellenjelöltjét, Ballá Endrét nagy szótöbbséggel (2948:1314) megelőzve Kossuth diadalmaskodott a választáson. Varga János meggyőzően bizonyította, hogy a szabadelvű ellenzék hangadója a nemzeti újjászületést és a társadalmi-gazdasági rend megváltoztatását egyedül és kizárólagosan jó törvények szentesítése által kívánta megvalósítani. Szükségesnek tar-