Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - PÁLMÁNY BÉLA Kossuth Lajos a rendi diéták követe (1825-1848)

Mindenesetre ettől fogva Kossuth már nem lépett fel a négy évig tartó országgyűlés szónoki emelvényére - de személyes véleményének nagyon gyakran teret adott az Országgyűlési Tudósítások hasábjain A regalisták ügye az országgyűlés napirendjén maradt. Az 1835. január 21-én tartott kerületi ülésen a konzervatív szepesi követ, Pfannschmidt Ede

14 újra kifejezte csudálkozását és fájdalmát, hogy a főrendek tábláján a született mágnások csekély számban vannak jelen, pedig kellő arányú részvétel esetén e független személyek ellensúlyozhatnák a kormány által kinevezett főrendi tagokat. Utóbbiak, voltak azok, akik a közelmúltban a vallási sérelmek tárgyalását is meghiúsították. Véleményéhez a reformerek vezetője, Kölcsey Ferenc és mások is csatlakoztak. Meglepetésre másnap, amikor a Pest-Buda közötti állandó híd ügye miatt sok mágnás megjelent, mire József nádor is kinyilvánította, reméli ezután több főrendi tag vesz részt a tábla ülésein, ő ezután csak nyomós okból ad eltávozási engedélyt. Kossuth személyes kiállása és az alsótábla többségének akarata eredményre vezetett. A távol levők követei az újonnan kinevezett bizottságokban két-két helyet kaptak. Magát a zempléni ügyvédet is beválasztották - Gönczy Sámuellel együtt az 1836: XXXVII. tc. alapján Nemzeti Múzeum új épülete létesítéséről és gyűjteményeijegyzékeléséről intézkedő választmány tagjai közé. Hasonlóképpen lett tagja Ghyczy Mihály „absentium ablegatus" az 1836: XI. tv. alapján a jobbágyföldeket használó nemesek közterheiről vizsgálatot folytató választmánynak. Paziazzi Mihály (* 1807 körül), Széchenyi István müveinek német fordítója, a „nemes Gróf bizalmába fogadott embere - valójában bécsi titkosrendőrségi kém - pedig beválasztatott az 1836. évi XXVI. tc. alapján a Buda és Pest közötti állandó híd építéséről szóló tv. alapján kinevezendő országos állandó küldöttség tagjai közé. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a korábbi országgyűléseken valóban számos példa adódott arra, hogy az ország „tekintetes Karait és Rendjeit" képviselő ünnepi küldöttségekbe a jelen nem levők követei közül is többeket beválasztottak. így történt ez féltucatnyi esetben a Ferdinánd főherceg trónörököst még az uralkodó atya életében megkoronázó pompázatos 1830. évi diétán is. Díszes ruhákban a főpapokkal, mágnásokkal, királyi táblai ülnökökkel, vármegyei nemesekkel, városi polgárokkal együtt képviselhették a rendi nemzetet a király, a nádor és a külföldi fejedelmi vendégek előtt. Máskor „izeneteket" adtak át a méltóságos Főrendi Táblának, elnökének a nádornak. Ez utóbbira jegyezte meg szarkasztikusan Kossuth az Országgyűlési Tudósítások betiltás előtti utolsó számában, hogy e feladatot akár a janitorra - vagyis a Ház ajtónállójára - is bízhatnák Arra azonban nem sem az 1790/9l-es, sem az 1825/27. évi diétán nem találtunk példát, hogy az érdemi törvényelőkészítő munkát végezni hivatott országos választmányokba is kineveztek volna ablegatus absentium személyeket. Most pedig ez történt, sőt, törvényszövegekbe került a nevük. Mindez azt jelentette, a reformokat kidolgozó rendszeres bizottságokban az alsótábla többi „alkotó eleméhez" - tehát a Királyi Tábla bíráihoz, a „tiszteletre méltó papság" káptalani követeihez, valamint a vármegyék, és a szabad királyi városok négy kerületre tekintettel arányos számban jelölt követeihez végül a szabadalmas kerületek ablegatusaihoz - csatlakozhattak a jelen nem lévő főrendek képviselői is, így elismerten egyenrangú résztvevőivé váltak az alsótáblának. Nem kis számú diétái követről van itt szó,* hiszen az 1832/36. 14 Pfannschmidt (Lőcse, 1804-1879) később nevét Zsedényire magyarosította. A bécsi Magyar Királyi Udvari Kancellária előadó tanácsosa lett és fáradhatatlan, pozitív szerepet játszott az 1848-as törvények királyi szentesítése érdekében.