Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

TÖRTÉNELEMFORMÁLÓ SZEMÉLYISÉG - FŰZI LÁSZLÓ Alkattan és regénytipológia

II. Egy-egy mü létrejöttében a racionálisan alig megismerhető teremtőerőnek tulajdonítjuk a legnagyobb szerepet, ezt a felfogást újabban is megerősítették ismert költőink akkor, amikor verseik keletkezéséről, jelentéséről beszéltek. A művészi tudatosság kérdései általában egyes kötetkompozíciós elvek tanulmányozásakor merülnek fel, hogy aztán a tudatosan felépített életművek megteremtett összetettségét ismét csak hallgatás kísérje, pedig tanulmányozásuk nyilvánvalóan számos elméletialkotáslélektani-esztétikai jellegű kérdés felvetésével és tisztázásával járna. Az életmű tudatos felépítésének kérdése Németh László életmüvével kapcsolatosan sem merült fel eddig, noha Németh élete és müve számos jelét mutatta ennek, nem beszélve arról, hogy az író önkommmentárjaiban szinte csak erről beszélt. Ha, ismét csak tudatosan, az életmű formálódásában nem lett volna fontos szerepe az időnek, akkor azt mondhatnánk, hogy majdnem minden összetevőjében előre megtervezetten formálódott az általa megteremteni vágyott nagyobb mű - megtervezetten, Németh pedig életének kiemelkedő pontjairól visszatekintve igyekezett is láthatóvá tenni ezt a megtervezett egységességet. Emlékezzünk, pályája kezdőpontján, a Nyugat novellapályázatának megnyerését követően hosszú levélben jelezte Osvát Ernőnek az általa betölteni vágyott szerep legfontosabb jellemzőit, a Tanú elindítása után pedig, tulajdonképpen első könyveként Ember és szerep címmel megírta, mintegy a formálódó életmű elé, annak bevezetőjét. Merthogy az Ember és szerep bevezetőnek íródott, legalábbis Németh elképzelése szerint, az lett volna a feladata, hogy előszóként álljon az életmű előtt, s megmutassa annak belső kohéziós pontjait. A nagyobb egységeket összerántó megtervezettséggel később is találkozunk majd, ebben az összefüggésben a Tanú tudatos felépítettségét talán nem is kell említeni, ehelyett Németh egyik levelére hívom fel a figyelmet. A levelet 1932 szeptemberében, a Tanú első számának próbanyomatait átnézve írta Gulyás Pálnak: „Húsz-huszonöt számot akarok még a Tanúból kiadni; sajtó alá rendezni megelőző kritikáimat; három regényemet és színdarabomat; kikerekíteni a verskötetemet, s a legfontosabb: megírni életrajzomat; - ha az megvan, munkásságom, úgy érzem, teljes egész, melyhez sem én nem adhatok hozzá, s melyből mások sem vehetnek el. Ha minden erőmet összeszedem, három-négy év alatt ezt a munkát elvégezhetem; feleségemmel megbeszéltük, hogy mihelyt pénzhez jutunk, veszünk Pest körül egy hold földet egy egyszobás házzal, s oda húzódunk."

2 A Tanút végül is ezerkilencszázharminchétben zárta le, egyedül írott folyóiratának tizenhét füzetben huszonkettő (!) száma jelent meg, utána a jelzett kivonulás következett, kezdetét vette Németh exodusainak sorozata. Az első vélt záró ponton pedig, merthogy abból is több akadt, a második világháború lezárulása előtt, megírta Magam helyett című önéletrajzát, így, s egyáltalán nem véletlenül, hogy éppen így akarta teljessé tenni az életművét. Később is, amikor életének, vele együtt pedig müvének kényszerű lezáródása felsejlett előtte, az összefoglalás, müveinek összegyűjtése és véglegesnek szánt önéletrajzának megírása foglalkoztatta, ezzel akarta bemutatni, hogy az élet megélése, s az általa tanulmányozott eszmék mit alakítottak azon, amit a legfontosabbnak tartott: önmagán. A végleges lezárás is hasonlított a Tanú indulásakor papírra vetettre, mivel gondolkodását, életművét kiteljesítve jutott vissza önmagához. Miközben életmüvét elrendezte, az életműsorozat kötetei elé 2 NÉMETH László, 1993. 124-126., a levél 1932. szeptember 26-án íródott.