Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

TÖRTÉNELEMFORMÁLÓ SZEMÉLYISÉG - BELLON TIBOR Egy sajátos paraszti életút a Kiskunságban

beszerezzük. Akkor a legkorszerűbb gépeket vettük, mert tudtam, hogy csak így lehet csinálni. A bérletünk középkötött talaj volt. Szentmiklós határában volt ez a birtok, Szilaspuszta volt a neve. Kitűnő, jó főd vót. Kitűnő öt kataszteri hold szőlőjében 160-180-200 hektó borunk is megtermett évenként. Ott ügön szerettünk gazdálkodni, de nem adták ide haszonbérbe ezek a Schwarczok, mert a fiúk gazdasági iskolába járt, akkor végzett, átvette a gazdálkodást. De ezalatt a négy év alatt nekünk sok jószágunk lett, mert Bonyhádról is hoztunk 12 darab nagyon szép tehenet az öcsémmel, meg magunk is neveltünk, úgyhogy vót egy kis tehenészetünk. Nem tudtunk mit tenni, onnan be kellett jönni. Solton Hetényi Gyulának kiadó volt egy 600 holdas birtoka, azt vettük ki haszonbérbe. Papp László és Kálmán - így szerepelt a gazdálkodásunk. Anyánk meg gyött velünk mindig. Nálunk nagyon fontos termény vót a cukorrépa. Igön szerettük. 10 hold cukorrépát termeltünk. Csak azért ilyen keveset, mert 14 kilométerre vót hozzánk a legközelebbi vasútállomás. Mivel mink 1919-tül termeltünk cukorrípát, 1923-ban lejött hozzánk a gyártul Oppenheimer Miksa, a gyár cégvezetője. 200 mázsán fölül is termeltünk holdanként, ez kimagasló eredménynek számítolt. Azért jött le, hogy rábeszéljen bennünket: nagyobb területen termeljünk. Azt mondtuk, hogy termelnénk mink többet cégvezető úr, csak kikötéssel. Gróf Nemes 6000 holdas birtoka vót szomszédunk, 3 kilométerre, odáig nyúlt Dunaegyházáról mezei vasút - hogyha rákapcsolnak minket is arra a mezei vasútra, meg a pusztában vót két nagy istálló, abba is bevezetik a vasutat, meg adnak nekünk 600 méter hordozható vágányt, akkor termelünk 50 hold répát. Addig nem ment el, míg meg nem győzött bennünket, 75 hold lett. Mindent megígért, amit kértünk. Mondta, hogy mit kívánnak még az urak? - Mondtam, hogy nem akarunk a szívességével visszaélni, úgyhogy még egy kombinált vetőgépet kértünk tőle. Azt is egy szóra megadta. Kühne típusú kombinált vetőgép volt. Úgyhogy mink istállótrágyával, műtrágyával termeltük a cukorrépát. Öntözni nem tudtunk, nem vót erre lehetőség. Lött 3 kilométer stabil vasút, és lett a 600 méter hordozható, és az istállókba is bevezették. Megkaptunk 28 darab tiszta új lórét, az Orenstein és Koppel gyár küldte nekünk, amivel szállítottuk a cukorrépát. Játék volt ezután nálunk a cukorrépa termelés, mert megvót hozzá a jó fölszerelés. Mink nem szekérrel hordtuk le a földről, hanem a répaföldről is vasúton hordtuk le a répát. Egy táblába vetettük mindig a 75 holdat, mert nagyon szép beosztású gazdaság vót ez, téglalap alakú, és nyolc táblára vót osztva, kisebb-nagyobb vót közöttük. - Vótak kétkerekű billenős kordék, egy köbméter répa fért rá. Fölhányták rá villával az embörök, a bérös meg odaállt a repülővágányhoz a répaföldön, odafordította a lóréhoz a kordét, kikapcsolta az akasztóját, beleborult a répa. Hozzá se kellett nyúlni kézzel. Korszerűen gazdálkodtunk. Munkás annyi vót nálunk mindig, amennyit akartunk. Főként kiskőrösiek dolgoztak nálunk a répaegyelésen, mák termelésen, mert sok mákot is termeltünk, és sok spenótot, sóskát is. 33 évig szállítottunk Pestre a Nagy vásártelepre meg a Hallerpiacra. Vót úgy, hogy 60 munkás is dógozott nálunk. 25-30 lány a tavaszi szezonban nálunk dógozott. Azok kéthetenként mentek haza, ott vót a szállásuk minálunk. Főtt ételt is ott kaptak. A Nagyvásártelepre kezdtünk szállítani. Hamar lett ismeretség. Volt ott egy nagykereskedő, Kompanovicsnak hittak. Az vót nekünk a bizományosunk. Mink annak a nevire küldtünk minden árut: spenótot, sóskát, sárgarépát, gyökeret. Még Csehországba is szállítottunk. Itt a vasúton raktuk be jegelve.