Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

TÖRTÉNELEMFORMÁLÓ SZEMÉLYISÉG - BELLON TIBOR Egy sajátos paraszti életút a Kiskunságban

Jól jártak evvel a körülöttünk lakó gazdák, mert mindegyikre ráragadt a spenóttermelés. Följárogattak Pestre a piacra, nagy kosarakba vitték fel az árujukat, ott eladták. Mikor Solton gazdálkodtunk, bejártunk ide Szabadszállásra is. Én 34 éves vótam mikor megnősültem, az öcsém meg 32. Bejárogattunk ide, mert az én bátyám itt is nevelődött, mert a bátyámnak másik annya vót, az apámnak második felesíge vót az anyám, annak itt vót a nagyapja Szabadszálláson, idevaló vót a bátyám. Ahhoz jártunk be. Annak jó ismeretsége vót itt. A feleségem Fördős Judit, a húga meg Fördős Lídia vót, a bátyám mondogatta nekünk, hogy - hajjátok, van itt ez a tiszta, jó gazda meg a tiszta jó lányok, miért nem nősültök mán meg, hiszen időben vagytok! - így oszt megismerkedtünk, el is vettük őket. Testvírek vótak a feleségeink is. 1933-ban járt le a solti bérletünk. 1927-ben nősültünk. Az anyósom azt mondta: Kálmán, minek szaggattyátok el magatokat azon a más főggyin - olyan régimódiasan beszílt - hiszen van itt elég! - Vót nekik 220 hold főggyük. 33-ban, mikor lejárt a szerződésünk, a bérlet, otthagytuk, hazajöttünk. A tulajdonos még akarta tovább is hogy maradjunk, mert a 600 holdért 600 mázsa búzát meg az adóját vállaltuk, adtunk baromfit, disznót - drága bérlet vót ez! Idejöttünk aztán, ideadták az anyósék a fődet, azután itt gazdálkodtunk. A Bacsó tanya 84 hold vót, a Csaplár tanya 60 hold. Ezt mint hozományt kaptuk. Mellette megvolt a régi földünk is. Az öcsémmel 33ban osztoztunk mög. A lánytestvérünket, mikor férjhöz mönt, elégítettük ki. Akkor a jószágot, gazdasági felszerelést osztottuk széjjel. Az öcsém a nagyobb 84 holdhoz még bérölt, én nem, csak a hatvan holdon gazdálkodtam. A Fördős fődek a kunszentmiklósi határban vótak. A gazdálkodást magunk szerveztük. Járattam 30 éven keresztül a Köztelek című szaklapot, amelyet a Magyar Gazdasági Egyesület adott ki. Rengeteg tanulságos dolog volt benne. Én is írtam bele, kaptam is tiszteletdíjat. Sokan okoskodtak, vitatkoztak. Vót olyan gazdatiszt, aki azt írta, hogy dobjuk az ekét az ócskavasba. Én arra írtam egy cikket. Máskor meg azt állították a bölcs gazdatisztek, hogy nem jó előveteménye a búzának a szójabab. Én azt is megcáfoltam a Köztelekben, mert mink szójababot állandóan termeltünk. Tudtuk, hogy ez nagy fehérjetartalmú takarmány. Meg aki átvette a szójababot, az ingyen adott nekünk extrahált szójadarát. Az rendkívül fontos takarmány! Mink a fiatal állatoknak mindig adtunk 15% szójadarát. Csontképző anyag van benne. A cséplőgép tűzoltó pumpájával kimostam a szója tüvirül a talajt, a rajta levő kis göböcsöket összegyűjtöttem mikor megszikkadt. Olyan rizskása nagyságúak vótak. Elvittem Szabadszálláson Vencel Lajos gyógyszerészhöz, aki vadászcimborám vót. Kértem, hogy mérjed meg nekem, mennyi ebben a nitrogéntartalom. Mögmondta, hogy egy négyzetölön mennyi van. Beküldtem ezt a Köztelekhöz egy cikkben. Dr. Rottmayer János rovatvezető írt, kaptam egy papírt: Papp Kálmán Szabadszállás, írói tiszteletdíj 40 forint. - Tudtuk a lucernának is a tartalmát. Sokat tanultunk a Köztelekből. Volt a Magyar föld című lap. Annak vót egy rovata, hogy tanuljunk egymástól. Én is írtam abba is. Havi lap vót ez, meg is van! Mások is tanultak sokat nálunk, akik itt dolgoztak. Körülöttünk mindenki jó gazda vót. Sőt amelyik cseléd mitőlünk elment - itt van S. Nagy István, meg Kunszentmiklóson Harmat Zsigmond, saját gazdaságukban hasznosították amit nálunk tanultak. Svéd Nagy István kb. 12 évig vót nálunk, az édesapja S. Nagy József 24 évig első ember, munkavezető vót nálunk.