Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)
ÖSSZEFOGLALÓK
azonban nem engedett, ez jelentette számára az első és legfontosabb célkitűzést. Az 1847/48. évi országgyűlésen Kossuth végig vezéri szerepet játszott. Az alkotmányt ért sérelmek drámaian erőteljes hangoztatása mellett a reformok terén a hétről hétre változó európai, osztrák birodalmi és magyarországi politikai helyzet páratlanul kedvező helyzete által adott lehetőséget maradéktalanul kihasználta. Nagymértékben személyes teljesítménye volt a 31 törvény, amely a polgári átalakulás és nemzeti függetlenség adott pillanatnyi helyzetében elérhető maximális eredmény volt. Maga bizonyította mondása igazát: „a politika az exigenciák művészete". PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA Kecskemét két képviselője az 1848-1849. évi országgyűlésen Az 1848: V. tc. Kecskemét számára először biztosított lehetőséget arra, hogy követei útján a város érdekeit megjelenítse az országgyűlésen. 1848 nyarán a város két képviselőt választott: Simonyi János (1784-1853) volt városi tanácsnokot és Karika Jánost (1808-1855), a helybeli református főiskola tanárát. Mindkét képviselő liberális nézeteiről volt ismert a városban. A követutasításnak nem volt hagyománya Kecskeméten, így Simonyi és Karika saját tapasztalatukra, képességeikre voltak utalva az országgyűlésen. A tanulmányban a szerző arra kereste a választ, hogy a két képviselő hogyan tudta kifejezésre vagy érvényre juttatni Kecskemét érdekeit a parlamentben, nézeteiket a képviselőház milyen csoportosulásai mentén fejtették ki. Az országgyűlés üléseinek lefolyását a hozzászólásokat is - bő kivonatban közölte a Közlöny, a kormány hivatalos lapja. Ez szolgált a szerző számára elsődleges forrásul annak megismeréséhez, hogy a kecskeméti képviselők mikor, milyen téma tárgyalása során szólaltak fel, névszerinti szavazáskor hogyan voksoltak. A két követ közül Simonyi János volt az aktívabb, mintegy tíz alkalommal kapott szót, és levelei útján ő tájékoztatta a városi elöljáróságot az országgyűlésen történtekről. Simonyi tapasztaltabb, közigazgatási, jogügyi kérdésekben jártasabb volt fiatal kollégájánál. Az 1848. július 5-től 1849. augusztus 11-ig működött parlament ülésein Simonyi szót kért az elemi iskolák felállításával, az úrbéri kármentesítéssel, a katonai főtanoda felállításával, az adózással kapcsolatos törvényjavaslatok vitájában. Az úrbéri kármentesítés - mely Kecskemétnek is érdeke volt - tárgyalása során szorgalmazta, hogy az állam kártalanítsa Kecskemétet az 1848 előtt földesúri megváltásba fizetett összegek egy része tekintetében. Karika is felszólalt a vitában, és indítványozta, hogy a magukat megváltott városok - mint Kecskemét - váltsági tartozásait is vállalja fel az állam. Karika még egy alkalommal fejtette ki nézeteit a képviselőházban, a népiskolai törvényjavaslat vitájában, amikor a közös iskolák mellett a felekezeti iskolák állításának szabadsága mellett tett hitet. Kecskemét mindkét képviselője követte az országgyűlést Debrecenbe, itt a képviselőház radikális csoportosulásához csatlakoztak. Részt vettek a trónfosztást kimondó és a Függetlenségi Nyilatkozatot elfogadó parlamenti üléseken. Simonyi János a számvizsgáló bizottság tagja lett, majd Kossuth kinevezte a Hétszemélyes Főtörvényszék tagjává. Szegedre még követte a Tisztelt Házat a két kecskeméti követ, itt azonban már nem szólaltak fel, az aradi ülésen pedig már nem jelentek meg. A
