Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)
HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - PINTÉR ILONA Pataj vásári pere (1810-1838)
A város fellebbezett, így az ügy Pest vármegye törvényszéke elé került, amely 1827. február 14-én hozott döntést. Ez nem látta megalapozottnak az úriszéki ítéletet, kimondta, hogy a város kérése jogos, a per pedig nem haladja felül az úriszék hatáskörét, mivel a kérdés „ nem a privilégiumnak meg vagy meg nem állhatósága, " hanem „az uraság s jobbágy között vagyon. " Ez után az ítélet után az alperes földesurak fellebbeztek volna, ha kaptak volna rá lehetőséget. De nem kaptak, hanem a vármegye az ügyet folytatás végett visszaküldte az úriszékre, amelynek 1827. október 5-í ülésén a tisztiügyész azt indítványozta, hogy „miután a bíróságot megállapító törvényszéki ítélet egyszersmind a per érdemét is a városi község javára eldöntötte, " az úriszék marasztalja el az uradalmat, és ítélje meg a város által felszámított károkat és költségeket. ítélethozatal ekkor nem történt, hanem az ügy felsőbb beavatkozásra a királyi táblához került, 132 amely az 1829. szeptember 16-i ülésén megerősítette, hogy a perben az úriszék illetékes eljárni. 133 Az ügy tehát visszakerült az úriszékhez, amely ezt követően hat évig nem tárgyalt az ügyről, és csak 1835. április 29-én hozott ítéletet. E szerint „a vádlevél kitétele szerént az adatott elő, mintha a pártulfogott város a kérdéses három vásárok(nak) tulajdonosi jussal gyakorlott használatában lett volna, " és ennek „birtokából az alperes uraság által erőszakosan kivettetett volna. " Ez azonban nem bizonyosodott be, ezért „a visszahelyheztetésnek hely nem lévén, az alperes uraság a pártulfogott város keresete alól feloldoztatik." 134 A város ismét fellebbezett az ítélet ellen, amelynek során újabb iratokat is becsatolt, és az ügy újra a vármegye elé került. Az 1835. szeptember 21-én tartott kisgyülésen a vármegye ismét a város érveit látta megalapozottaknak, és megállapította, hogy „a felperes község vásárait mindig tulajdonosi jussal használta. (...) Öt vásároknak lévén folyvásti használásában a város, híjában ragaszkodik az uradalom oly igen az 1745-diki szerződéshez, kétséget sem szenvedhetvén ezek szerént a városi közönség birtoka s a kérdéses vásárokból lett erőszakos kivettetése. " A földesurak ugyanakkor továbbra sem láttak semmit bizonyítottnak a felperesi állításokból. 135 Az ügy ezek után visszakerült az úriszékre. Itt 1836. március 22-én ismét a földesurak számára kedvező ítélet született: ,Jvlinekutána a felpereseknek (...) oklevelei (...) az alperes uraságok velős észrevételei ellen éppen semmit sem próbálnának, az (...) alperesi tulajdonosi használatot meg nem cáfolnák, sőt (...) az sülne ki, hogy a patajiak emlékezetet felülmúló időktül contractus szerént tractálván nemcsak az urbariálékat és a regale beneficiumokat, sőt a pusztákat is mindig haszonbérben bírták, s ekképp a követelt három vásárok tulajdonos használatában a felperesek soha nem is lehettek, az erőszakos kivettetést pedig, mint a visszahelyheztetési keresetek másik alapfeltételét éppen semmivel sem tanúsítanák, ezekhez képest (...) a kért visszahelyheztetésnek helye nem lévén, a felperes község vádbeli keresetétől bíróiképpen elmozdíttatik. " 136 A város a rá nézve elfogadhatatlan döntés ellen ismét fellebbezett. A vármegyei törvényszék, mint fellebbviteli bíróság 1836. június 24-én a következőleg ítélt: „Azon országos három vásárok birtokába és használásába kívánván a pártfogó tiszA vásári per királyi táblához való küldését elrendelő bírói végzés 1827. december elején született.BKMÖL V. 320/a Vásári per iratai, 1827. - Dátuma: 1827. december 18. Uo. 1837. Perkivonat 5. Uaz 11. Uaz 11-13. Uaz 13.