Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - PINTÉR ILONA Pataj vásári pere (1810-1838)

t(ekintetes) n(eme)s vármegye esküdtje előtt olvastatván meg, annak valóságát a vásárbírák contra quietantiaján

125 elölmutathatjuk. "

126 Az események kivizsgálására kiküldött vármegyei küldöttség jelentéséből kiderül, hogy a földesurak vádjai csak kis részben igazolódtak be: „A feladott panaszokból az, amely a város elöljáróit úgyszólván egyedül érdekli, és amely a további botránkoztatásra is alkalmatosságot nyújtott, hogy ti. a múlt decemberi vásárban a város korcsmát állított, kijővén, de az elöljárók sem tagadván, az eránt magokat úgy nyilakoztatták ki, hogy mivel mind az öt vásár nekik volt adva, a vásárhoz jussukat tartották és tartják, s azt vélték, hogy ott bort is szabadon mérhetnek." 127 A dolgok ilyen állása közepette a város vezetői gondoltak egy nagyot: összeállítottak egy 23 melléklettel felszerelt kérvényt, és elküldték Bécsbe. Tették ezt azon az alapon, hogy a kiváltságokat a királyoktól kapták, ezért a királynak kell a vitát eldöntenie. A kérelmet 1820. július 12-én vette át a bécsi udvari kancellária.

128 Választ a beadványra 1823 végén kaptak a helytartótanács közvetítésével, amely a 28711/1823. számú leiratában közölte a várossal a királyi rendelkezést. E szerint érvényes az 1813-ban kötött bérleti szerződésnek azt a pontja, amely megosztja a vásárokat úgy, hogy a földesuraknak az 1725-ben nyert három vásár, a városnak pedig az 1780-ban és 1795-ben kapott két vásár jövedelmét biztosítja, és a patajiakat keresetükkel a törvény rendes útjára utasította.

129 Az intézkedés tehát a földesúri ál-. láspontot fogadta el. Figyelmen kívül hagyta, hogy az előző - az 1810-ben kötött első- szerződésben a város fenntartotta a vásárokhoz való jogait, és eltekintett attól is, hogy mindegyik a kiváltságlevél a városnak szól, és nála is van. A döntés azt jelentette, hogy a város nem vitathatta tovább a földesurak vásári bevételekhez való jogát. A patajiaknak tehát nem volt más választásuk, mint pereskedni. 1824. október 24-én, az úriszéken indult meg a visszahelyezési per. A várost, mint felperest, mindvégig a megyei tisztiügyész képviselte a tárgyalásokon.

130 A perben a felek azokra a bizonyítékokra alapozták az érveiket, amelyeket korábban a vármegye, a helytartótanács és a királyi udvar elé már beterjesztettek. A felperesi keresetlevél fizikai mivoltában is megegyezett azzal a folyamodvánnyal, amelyet a város 1820 nyarán Bécsbe küldött. Nem meglepő, hogy Pataj eredmény nélkül tárta érveit és kiváltságleveleit az úriszék elé. De azért két évbe telt, amíg megszületett a döntés, amely szerint „minekutána a tiszti pártfogó ügyész úr sem azt, hogy az említett város ezen vásároknak ususában mint tulajdonos valaha lett volna, minden beperesített próbáival is meg nem mutathatná, sem pedig (...) a vásárok birtokábul történt hatalmas kivettetését a városnak (...) és a földesuraságok részére történt elfoglalását meg nem próbálhatná, " a visszahelyezés megítélésére ok nem volt. Ugyanakkor kimondta az úriszék, hogy a privilégium kérdésének megítélésében nem ő illetékes, hanem a királyi 125 ellennyugtáján 126 BKMÖL V. 320/a Vásári per iratai. Felperesi keresetlevél 13. számú melléklet, dátuma: 1820. április 10. 127 Uo. Vásári per iratai, 1820. Deputationalis jelentés, kelt 1820. április 13-án. 128 Ez a folyamodvány lett az 1824-ben induló vásári per felperesi keresetlevele. 129 BKMÖL V. 320/a Vásári per iratai, 1823. - Dátuma: 1823. november 18. 130 Uo. 1837. Perkivonat 1. 131 Uaz4.