Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)
HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - PINTÉR ILONA Pataj vásári pere (1810-1838)
oda utasíttatott, hogy az urbarialis praestatiokra' 09 nézve a várossal perennalis"° contractust kössön, a regale beneficiumok mindazáltal a földesuraságnak szabad dispositiojára 111 hagyattattak, és a város akkor a regale beneficiumokat is különös 112 contractus mellett az uraságtól árendába kérte, feltámadott a vásári jövedelmek eránt való kérdés, mely akkor közmegegyezéssel úgy intéztetett el, hogy mivel a 3 első vásárok a földesuraság kérésére confer áltattak, és a fent említett 1745 d>k évi contractusban a város által az uraságtól árendába vétettek, ezen három vásárok az uraságot illessék, kelteje birtokában pedig a város, minthogy azokat egyenesen maga impetrálta, maradjon. Mely szerint a város (...) contractus mellett ezen 3 vásárokat az uraságtól árendába ki is vette, egyebet magának fent nem tartván, hanem az azok eránt tehető jussaira nézve a törvényes utat, és így ezen intézetet egy későbbi, az 1813 d,k esztendőben köttetett (...) contractusban is helyesnek megesmérte és megerősítette. Ezen állapotban maradt a dolog az 181 y esztendőnek Szent György napjáig, mellyel a várossal köttetett utolsó contractus megszűnt, hanem akkor a város az urasággal a haszonbér eránt meg nem egyezhetvén, az uraság a regale beneficiumokat úgy, valamint azokat a város eddig árendában tartotta, következésképpen az említett három vásárokat is, általadta árendában egyik közbirtokosnak, te(kin)t(e)tes tahi Tahy Antal úrnak, aki az első vásár jövedelmeit békességben bé is szedte, a város az eránt csak kérdéseket utóbb támasztván, és a fent érdeklett recursusokra 113 fakadván. Melyek szerint nem igaz a városnak azon előadása, mintha ő lett volna az 1819 d,k esztendei Sz. György napjáig a 3 kérdésben lévő vásároknak békességes birtokában, és hogy attól akkor erőhatalommal fosztatott volna meg. (...) A város nemsokára azon három vásároknak királyi privilégium mellett való elnyerése után, az 1745 dlk esztendőben tudniillik, amikor azoknak jövedelmei hogy kit illettek még friss emlékezetben volt, azokat az uraságtól árendába vévén, azt világosan megesmérte, hogy ezen 3 vásárok az uraság jussai közé tartoznak, és hogy az uraság azoknak birtokában légyen, mivel különben azokat árendába nem vette volna, s ugyanazért az uraság azoknak birtokában akkor is megmaradóit, mikor az ÍSIO 4 * esztendőben a regale beneficiumok az urbarialis praestatioktól elválasztatván, a város által különös (...) contractus mellett az uraságtól árendába vétetődtek. Minthogy tehát ezekből világosan kitetszik, hogy a kérdésben lévő 3 vásároknak jövedelmeit a város még eddig sohasem mint tulajdonos, hanem csak mint árendás szedte, azoknak birtokában pedig mindég az uraság volt, kérjük a várost oda utasíttatni, hogy vélt jussait a törvények által kiszabott úton keresse. " 114 A földesurak véleménye tehát semmit sem változott. Most is azon a véleményen vannak, hogy az első három vásár az övék, mert azokat a földesúr közbenjárásával kapta a város. Visszautalnak az 1810-ben kötött első regáleszerződésre, és azt állitják róla, hogy a város beleegyezett abba, hogy ezek a vásárok a földesurakat illessék. Az, hogy a város ugyanebbe a szerződésbe bevetette, hogy fenntartja a vásárokhoz való jogát, az a földesurak szerint semmit sem jelent. Amint mondják, a város 109 földesúri szolgáltatásokra 110 örökös 111 rendelkezésére 112 külön 113 folyamodványokra 114 BKMÖL V. 320/a Vásári per iratai, 1820. évi iratok, d. n.
