Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - PINTÉR ILONA Pataj vásári pere (1810-1838)

ményebb módokkal megszólította ily formán, hogy mi jusson bátorkodnak helypénzt szedni és a vásárban bort méretni, annak okát mindjárt írásban adják ki. Mely ebbéli kívánságára Tahy úrnak a város bírája úgy, mint a két nótárius urak is, azt válaszolták, hogy a vásárokhoz a városnak jussa van, melyhez képest a vásári jövedelmeket sem engedhetik által, hacsak azokhoz az uradalom törvényes jussát meg nem mutatja. Mindezeket pedig hogy írásban kiadják, szükségtelen, amennyire világos, hogy a vásári jövedelmeket a város szedi. Mindezek után tit(ulál)t Tahy János úr még nagyobb indulatba jővén a jelenvaló egész tanácsot ily formán kezdette dorgálni: 1. hogy mért tettek a Patay molnárok közt oly rendelést, hogy 25 pálca büntetés alatt ne merészeljék az ő embereit vagy cselédjeit a Dunán általhordani 2. hogy az urbarialis korcsmáitatást oly helyre tették, ahol a tit(u)l(ált) úrnak borméretésében kárt okoznak, (...) 3. hogy ugyanezen vásárban a tit(u)l(ált) úrnak kiállított marháitól mért kívánnak helypénzt venni. (...) A bíró és többek által az megvilágosíttatott (...), hogy a Dunán lévő molnároknál (hacsak a malmosgazdák nem, akik a ladikjaikat sajnálják) efféle semmi rendelést nem tettek, úgyszinte hogy a tit(u)l(ált) Tahy úrnak a vásárra kiállított marháitól senki a város emberei közül helypénzt nem kért, sem nem kívánt. A város bírája szoros kérdőre vétette a vásárban kirendelt efféle felvigyázókat, és minekutána ki nem sült, de tit(u)l(ált) Tahy úr sem tudta azt megvilágosítani, hogy ki lett volna az, aki a marháitól helypénzt kívánt volna venni, arra kénszerítette nagy indulattal Tahy úr a jelenlévő vásárbírákat, hogy adjanak nékie a marháira cédulát, ha 100 ft-ot kérnek is, megadja. A vásárbírák pedig erre azt felelték, hogy nem őtőle, mint földesuruktól, hanem a legszegényebb sorsú nemesembertől sem kívánnak helypénzt. Minek utána Tahy úr a város bírája, de kivált a nótárius urak ellen némely szemrehányásokat és fenyegetődzéseket tett, szinte indulatosan onnan elment. "

!04 Ennek a vitának később komoly következményei lettek, megyei küldöttség vizsgálta ki, hogy mi és hogyan történt a vásáron. Két lakos börtönbe is került a történtek miatt.

105 A vásárok ügyében tett városi beadványokra eközben megtörténtek az első válaszintézkedések. A helytartótanács 1819. november végén leírt a vármegyének a város hozzá küldött kérelme kapcsán, jelentést kérve. Az ügyet Földváry Gábor főszolgabíró kapta meg. Ugyanekkor megbízást kapott arra is, hogy a városnak a megyéhez küldött kérelme tárgyában is tegyen jelentést.

106 A főszolgabíró megkérdezte az ügyről a földesurakat, akik a következő választ adták: „Városunkban tartatni szoktak esztendőnkint öt vásárok, 3 közülök conferáltattak még az 1725

dik esztendőben, a városnak akkori földesura, b(áró) Száraz Györgynek kérésére, kettőt pedig maga a város későbben, úgymint az 1780^' és az 1795

dlk esztendőben impetrált.

107 Ezen vásárok jövedelmei kit illessenek, a földesuraságot-e vagy a várost, az 181&

lk esztendeig kérdésbe nem jött, mivel addig a város egy régi, 1745

ben költ (...) contractus mellett tractáltatott,

108 melybe minden regale beneficiumok is belefoglalva voltak, de minekutána a lefolyt urbarialis per következésében a földesuraság BKMÖL V. 320/a Vásári per iratai, 1819. - A jelentés kelte: 1819. december 21. Uo. 1820. Deputationalis jelentés, készült 1820. április 13-án Uo. 1819. Pest megyei kisgyülési jegyzőkönyv 4199/1819. sz. nyert tartatott, működött