Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - PINTÉR ILONA Pataj vásári pere (1810-1838)

szoktak lenni. Erővel és nyakassággal semmire sem mennek, abban bizonyosak lehetnek, mert van még Brachium" a világon, azaz katonaság, de országoknak lehet parancsolni, annyival inkább Patainak. Kegyelmetek, mint a városnak érdemes elöljárói, reménylem, hogy az oly féleszű, embereket meg fogják inteni, hogy csendességgel várják el a Felség resolutioját

100 az eránt, hogy kit illetnek ezen vásári jövedelmek, mert én semmi esetre addig azoktul el nem állok. (...) Azt is akartam a többi között tudtokra adni, hogy azon vásárokban, melyekhez az uraságok jusst tartanak, semmi esetre morgót

101 felállítani nem engedek mindaddig, még ezen vásárok eránt valami végzés nem fog lenni, és ha a borbíró oly vakmerő lenne, és az uraságokkal kikötni bátorkodna, akkoron én is földesúri jussait a famíliának elő fogom venni és avval élni. "

102 Eljött a Luca napi vásár ideje, amely még több konfliktust hozott, mint a PéterPál napi. A vásár lefolyásáról Jeszenszky János a következő jelentésben számolt be: „Folyó december hónap 13

án

, az úgynevezett Lutza napi Patai baromvásár napján, reggeli 8 óra tájban jelen lévén az e végre kirendelt cédulaháznál, ahol szinte a város bírája, Taba György az egész tanácsbeli személyekkel, Hertzegh Pál és Tóth Josef nótárius urakkal, s több Patai érdemes gazdákkal jelen voltak, és minekelőtte a szokott vásári foglalatosságaiknak gyakorlásához kezdettek volna, valamint az egész tanács, úgy a jelenlévő közrendbéli gazdák is közönségesen abban állapodtak meg, hogy Béni János és Németh Ferentz tanácsbéli személyeknek kiküldése mellett dobverés által a vásárban közhírül tétessen, hogy a szokott vásári cédulák váltása és a szükséges passusok kiadása végett az a végre kinevezett vásárbírák előtt ugyanazon cédulaháznál (ide nem értvén a nemes urakat) ki-ki jelenjen meg, különben aki ellenkezőt cselekedni tapasztaltatik, mint engedetlen meg fog büntettetni. Ezen dobverés után csakhamar megjelentek az említett cédulaháznál Baranyai nevezetű számtartó, Kreskovits Mártony ispány és Farkas Károly íródeák, tit(u)l(ált) Tahy János

103 úrnak (mint a Patai regálék arendátorának) abbéli izenetével: hogy mi okon bátorkodtak a jelenlévő bírák azt kidoboltatni, hogy a vásári nép ne a tit(u)l(ált) arendátor úrhoz, hanem a vásári bírákhoz menjen cédulát váltani. Mely általok tett ebbéli kérdésre a város bírája minden tisztelettel azt válaszolta, hogy a város tulajdon költségén és folyamodására nyerte meg a vásári kegyelmes privilégiumokat, melyeknek kilencvenegynehány esztendei csendes birtokában is vagyon, annálfogva a város egész jussát tartván azokhoz, másnak a vásári jövedelmeket nem is engedheti által. A város bírójának ezen szavaira a fent megnevezett tisztek azt kívánták, hogy a bíráknak ezen kinyilatkoztatásait nékiek írásban adják ki. Hertzegh Pál nótárius úr pedig mindezekre azt válaszolta, hogy arról írást adni nem szükséges, mivel a dolog magában is világos, de azt eltagadni nincs is szándékuk. Ezzel a küldött tisztek onnant eltávoztak, de csakhamar maga Tahy János úr a nevezett íródeákjával nagy indulatosan odajött. Először is az ott jelenlévő kalotsai uradalombeli kasznár Szabó Josef urat (a n(eme)s vármegye esküdtjének gondolván) megszólította és az eránt megkérte, hogy a bírákat a vásári helypénzszedéstől törvényesen tiltsa el, de észrevévén történt tévedését, a város bírája és a nótárius urak felé fordult, és azokat kekarhatalom 100 intézkedését 101 borkimérést 102 BKMÖL V. 320/a Tanácsi levelek és intézkedések, 1819/20. Tahy levelek 103 Tahy János a regalebérlö Tahy Antal testvére. A jelentésből nem derül ki, hogy Tahy János a testvérét képviselte a vásárban, vagy csak összecserélődtek a keresztnevek.