Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - PINTÉR ILONA Pataj vásári pere (1810-1838)

tenni. "A kiváltságlevelet a város nem adta át. A jegyző a következőket írta a földesúri kérésre válaszul: „Ami illeti a vásári privilégiumokat, azok mint a város tulajdoni, mígnem a felsőség által ezen kérdés elintéztetni fog, a város ládájában zárva tartatni fognak. " 30 Az árverést megtartották a kitűzött időben, de csak a halászatra és a mészárszékre volt sikeres, a többire jelentkező sem akadt. A földesurak a várost okolták a sikertelenségért, mint ahogy azt egy április 22-én írott levél tanúsítja: „Az ország szerént kihirdettetett s megrendeltetett licitationalis

31 napra némely külső licitánsok

32 meg is jelentek. De ez alkalmatossággal kegyelmetek mely igen illetlenül viselték magokat és mely rossz szándékokat tették nyilvánságossá, amidőn jelenlétünkben nem átallották az idegen licitánsokkal azért, hogy a regálékra licitáltak,

33 szembeszállni, azokat merészlették elijeszteni és közjavainkat tele torokkal becsmérelni, amely vakmerőségnek és egyéb elszenvedett gorombaságoknak megfenyíttetésüket annál inkább is magunknak fenntartjuk, mivel ken(d)tek ezen cselekedet által ugyancsak igazságtalan törekedésüket, hogy a rendelt licitationk

34 dugába dűljön, és ezáltal bennünket kárba és veszteségbe ejtsenek, elérték. "

35 A város a meghiúsult árverés után 4000 Ft-ot ajánlott a bérletért, a földesurak pedig jobb híján hajlandónak mutatkoztak az elfogadására.

36 A patajiak április 24-én kapták meg a földesuraktól a szerződéstervezetet. Ebben azonban a kezdeti nyolc tételből csak öt szerepelt: az italmérés, a borkilenced, a boltbérlet, a három vásár jövedelme és a halászat-vadászat-madarászat. A vadászatot és madarászatot igazából csak részben adták, mert fenntartották maguknak a jogot, hogy akkor vadászhassanak és madarászhassanak, amikor kedvük tartja. Mindezek mellé a szerződésbe a földesurak beleszövegezték azt, hogy a regálejogok gyakorlásához szükséges, város által emelt épületek megváltási ára tartalmazza az 1725-ös vásári privilégium megszerzésére fordított városi költségek ellenértékét is. A dolog fondorlatos módon történt, mert ezt csak a bevezetőben írták le, lejjebb, amikor a megváltási ár kifizetéséről van szó, már csak az épületekért járó összegről történik említés.

37 Valószínűleg arra számítottak, hogy a városiak nem fogják alaposan tanulmányozni a szerződést aláírás előtt, és elsiklanak felette. Ebben az esetben azután később ugyanúgy lehetett volna rá hivatkozni, mint a Rudnyánszky-féle szerződés bevezetőjében megbúvó vásárokra. Ezt a szerződést a város nem fogadhatta el. Több módosítást kért, a vásárokra vonatkozóan pedig ismét kijelentette, hogy „az első contractusban a vásárok eránt a város a maga jussát fenntartotta, úgy itt is ehhez ragaszkodik"?

9, A földesurak nem módosítottak semmit, nem is tárgyaltak tovább, hanem odaadták a bérletet az egyik tulajdonostársuknak, Tahy Antalnak. Ezzel elkerülhetetlenné vált, hogy a város tisztázza a vásárok hovatartozásának kérdését. Tahy Antal nem hagyott kétséget afelől, hogy jogot formál rájuk. Abban a levelében, amelyben 30 BKMÖL V. 320/a Vásári per iratai, 1819. évi lajstromozott iratok 4. sz. 31 árverési 32 árverezők 33 árvereztek 34 árverésünk 35 BKMÖL V. 320/a Vásári per iratai, 1819. évi lajtromozott iratok 8. sz. - A levelet Rudnyánszky Józsefbáró, Rosty Pál, Mayer Franciska megbízottja és Sántics György írta alá. 36 Ua. 6. sz. 37 Ua.9. sz. 38 Ua. 10. sz.