Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - HEGEDŰS ANTAL Kossuth Lajos megnyilatkozásai 1848/49-ben a délmagyarországi lázadás kapcsán

4-i minisztertanácsi összejövetelen történik, amely Széchenyinek a nyilvános életből való végleges kikapcsolódását jelenti, a döblingi ideggyógyintézetbe való bevonulását is.

25 A dicsőséges 1849-es tavaszi hadjárat nyomán keletkezett örömujjongást Miklós orosz cár 1849. március 26-i kiáltványa lohasztotta le, amelyben, Ferenc József személyes kérésére válaszolva kijelentette, hogy „nem fogja tűrni a politikai egyensúly saját kárára való megváltoztatását".

26 Az orosz intervenció hírére fölerősödtek a szerbekkel való megbékélésre való törekvések, amelyeknek egyik fő szószólója Teleki László volt.

27 Több levelében is figyelmeztette Kossuth Lajost, hogy „nekünk nem annyira az osztrákokkal, mint a szerbekkel, horvátokkal és oláhokkal kellene egységre lépnünk... Mentől többet adunk a nemzetiségeknek, annál kevesebbet keilend Austriának és az absolutismusnak adnunk". Telekinek és társainak javaslatai azonban csak nagyon lassan értek be - igazi gyümölcse ezeknek a megbékélési javaslatoknak csak júliusban ért be, amikor az országgyűlés már Szegeden ülésezett és a hadihelyzet hirtelen és rohamosan megromlott. Ekkor terjesztette be Szemere miniszterelnök a kormány tizenhét pontos határozati javaslatát. Egy hetes tárgyalás után a képviselők nagyobb része belátta, hogy létszükséglet a nemzetiségekkel, köztük a szerbekkel való, nagy engedmények árán történő kiegyezés. 1849. július 14-én többségi határozattal megszavazták a nemzetiségi határozatot.

28 A törvény kimondotta, hogy a tanácskozások jegyzőkönyvét a nemzetiségek nyelvén is lehet vezetni, a megyegyűléseken is lehet a nemzetiségek nyelvén felszólalni, az elemi oktatás és az anyakönyvek vezetése is végezhető anyanyelven, a pravoszlávok önállóan kezelik alapítványaikat, önállóan választhatják lelkészeiket és püspökeiket, számukra a budapesti egyetemen teológiai fakultást nyithatnak, amnesztiát adnak mindazoknak, akik a fegyvert leteszik. Ennél tovább azonban a közvetlen összeomlással szembenéző országgyűlés nem jutott. A messzemenő engedmények sem jutottak el a területi autonómia megadásához. Az ország kormányzója, kormánya és képviselőtestülete ebben még mindig az ország függetelenségének, integritásának feladását látta és éppen olyan tragikus csatavesztést látott benne mint az orosz intervenció nyomán bekövetkező összeomlásban. De még ha meg is adták volna nemzetiségeinknek a területi önkormányzatot, július 19-én már ez is megkésett gesztus lett volna - a szerb és a többi vezetőség már nem is reagált rá és a románokkal, ugyancsak július 14-én megkötött egyezmény sem lépet hatályba.

29 Azonban Kossuth Lajos még ekkor is elzárkózott attól, hogy területi önkormányzatot ígérjen a nemzetiségeknek, továbbra is „rabló csordáknak" tekintette őket. Ennek nyomán, főleg Erdélyben újra elszabadultak a szenvedélyek, amelyek 1849. augusztus 13-ig, a világosi fegyverletétel napjáig kisebb-nagyobb erővel lángoltak, hogy a fegyeverletétellel végleg megszűnjön a nemzetiségekkel, tehát a szerbekkel való reális megegyezésnek a lehetősége. Uo. 247. THIM József, i.m. 305. 27.; Magyarország története, i.m. 408-412. Magyarország története, i.m. 408-412. THIM József, i.m. 338-340. 29. Magyarország története, i.m. 412-420.