Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)
KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - HEGEDŰS ANTAL Kossuth Lajos megnyilatkozásai 1848/49-ben a délmagyarországi lázadás kapcsán
A békekötési ajánlatokat Kossuth most is kíméletlenül elutasítja, mondván, hogy azok „ármányos cselvetés és egyéb semmi". Azt üzeni a szerbeknek, hogy „rájuk, győzelmünk esetén biztos szolgaság vár; ha az országgyűléshez folyamodnak kegyelemért, akkor amnesztiát kaphatnak, különben nem." Mert ha fegyverrel győzetnek le, akkor tömérdek gonoszságaikért, kegyetlenségeikért, kiirtás vár rájuk; ha pedig a magyarok győzetnének le, józan ésszel csak nem hihetik, hogy önálló szerb országot fog nekik adni Ausztria". Kossuth Lajos talán sehol sem indokolta meg oly érthető formában a szerbek kéréseivel szembeni intranzigens álláspontját, mint ebben a levelében: „Ha a vajdaság alatt szorosabb értelemben vett Magyarország határain belüli territoriális hatóság értetik, (területi autonómia, H.A.), abba soha bele nem egyezem, mert Magyarországot eldaraboltatni nem engedem; csak közös jog, szabadság, nyelv és valláskülönbség lehet egy szabad ország alapja... Ha a vajdátus alatt azt értik, hogy az nem territórium, hanem nyelv és faj alapján állittassék fel valami főhivatal, t.i. hogy az országban szerte-szét lakó szerbek személye képezze a vajda territóriumát (személyi elvű autonómia, H.A.), abba ismét meg nem egyezem, mert ez oktalanság, abszurdum, kivihetetlen. Ezen elv szerint némely pesti házban hat jurisdikciónak is kellene lenni. A rác boltos tartoznék a karlócai vagy hova való vajda alá, a zsidó az ó-budai bíró alá, a magyar a nádor alá, a horvát a bán alá, a tót a Hurbán-féle sárosi Sztaroszt, a német pedig a Kreishauptmann alá... Vajda vagy bán, vagy bárminek hívják, csak territóriumhoz lehet kötve, és ezen territórium nem lehet más, mint Szlavónia. Ennyi engedélyre, ha mindjárt pacifikálnak, béke okáért, in ultima analysi (végső soron, H.A.) tán rá állanánk; Croatia per excellentiam catholicus tartomány, Szlavónia per excellentiam lehetne ó-hitű tartomány, és tartana magának beldolgaira provinciális gyűlést, mint a horvátok. Ennyire győzelem előtt reá állhatunk, győzelem után nem." Kossuth leveléhez Thim József a következő megjegyzést fűzte: 21 „Kossuthnak ezen levele felette bizonyítja, hogy ő kitűnő szónok, képviselő, államférfiú volt ugyan, de legkevésbé diplomata. Ő sokkal jobban szerette hazáját, semhogy olyan ellennel, amely annak léte ellen tört, higgadt alkudozásokba bocsátkozhatott volna. S amint személyes bátorság híján a hadvezérletre képtelen volt, úgy a szerbekkel, nemcsak hogy közelebbi érintkezésbe nem juthatott a magyar ügyek rosszra való fordultakor, hanem, «gyözelem esetén biztos szolgasaggal» fenyegetett. A győztes Kossuth nem ismert paktálást". Ismereteink szerint az egy Széchenyi kivételével nemcsak a magyar kormány tagjai, de a magyar közvélemény is egységesen Kossuth mögött állva, annak politikáját támogatta a horvát-szerb kérdésben. Széchenyi viszont ennek a politikának az ádozata lett. Felajzott képzeletében, de nyilvános megnyilatkozásaiban is, Kossuth neve azonosul a „vértengerrel" 22 , a szerbek elérik a fővárost és akkor „Szegény Pest vérben fürdik és mindez Kossuth miatt" ; „Én a csillagokból olvasok. Vér és vér mindenütt! Testvér a testvért, népfaj a népfajt fogja mészárolni engesztelhetetlenül és őrülten. Keresztet rajzolnak vérből a házakra, amelyeket le kell égetni... Az ég boltozatán lángbetükkel vonul végig a Kossuth neve, flagellum Dei! (Isten ostora, H.A.). 24 Tragikus összeomlása is a szerb felkelés elleni teendők 1848. szeptember 21 THIM József, Uo. 280. 22 SPIRA György, i.m. 201. 23.; Uo. 236. 23 Uo. 236. 24 Uo. 242.; 247.
