Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA Kecskemét két képviselője az 1848-1849. évi országgyűlésen

Az 1848/49. évi országgyűlésen Simonyi mintegy tíz alkalommal szólalt fel és többször nyilvánított véleményt szavazás során. Karika János mindössze kétszer szólalt fel; de névszerinti szavazás során több ízben adta le voksát egyik, vagy másik javaslat mellett. Kecskemét követei először július 22-én nyilvánítottak véleményt az országgyűlésen. A trónbeszédre adandó felirati vitában az udvarnak arra a követelésére kellett feleletet adni, hogy az országgyűlés nyújtson számára katonai segítséget olaszországi hadjáratában. A Habsburg-birodalom 1848 ny*arán véres harcokat vívott az észak-itáliai, pontosabban, a lombardiai harctereken. A pragmatica sanctióra hivatkozva, a császár katonai segítséget kért Magyarországtól az olasz szabadságharcosok ellen. Kossuth és Batthyány is ellentétbe került egymással a kérdés kapcsán. Batthyány azzal az indokkal javasolta a segély megszavazását: ha Magyarország a katonai segélyt megszavazza, akkor a császár viszonzásképpen jobban segíti az áprilisi törvények végrehajtását. Az ellenzék határozott ellenállást tanúsított. Kossuth hosszas vita után - a kormány álláspontját képviselte a parlamentben, de bizonyos feltételekhez kötötte a segély megadását, mihelyt az ország épsége és belső rendje biztosítva lesz, megígérte a segítséget. Abban bízott, hogy a kért fegyveres segély megígérésével a kormány elodázhatja a magyar forradalom ellen intézendő támadást. A baloldal élesen szembehelyezkedett Kossuth engedékenységével. Végül a T. Ház 233 szavazattal 36 ellenében a Kossuth-féle, tehát feltételekkel összekapcsolt segély megadását szavazta meg. A többséggel együtt szavazott, tehát a feltételekhez kötött támogatásra voksolt Simonyi János és Karika János is.

13 A két kecskeméti képviselő első felszólalása ugyanabban a témában, ugyanazon a napon, 1848. aug. 10-én hangzott el az elemi oktatásról szóló törvényjavaslat részletes vitájában. Augusztus elején került a ház elé az elemi oktatásról szóló törvényjavaslat . A majdnem teljesen egyházi kézben levő közoktatás siralmas állapota, a szakképzettséggel rendelkező tanítók, a tanításhoz szükséges legelemibb anyagi eszközök hiánya indokolta az elemi iskolai oktatás rendezését. A törvényjavaslatot mely az ingyenes népoktatást, az oktatás terén az egyház és az iskola szétválasztását vezette volna be - Eötvös József terjesztette az országgyűlés elé. A javaslat új állami közös iskolákat kívánt létesíteni, de megengedte hitfelekezeti iskolák fenntartását is olyan helyeken, ahol az egyes felekezetekhez tartozó iskolás gyerekek száma különkülön eléri az 50-et (14. §). A baloldal támogatta a javaslatot, mondván, hogy a nevelés az állam ügye, a radikálisok (Irányi Dániel és Madarász László) azonban csak közös hitfelekezetű állami iskolákat akartak, a jobboldal viszont Eötvös javaslatát is soknak tartotta. Augusztus 8-án kezdődött meg a részletes tárgyalás, a ház ekkor túlment a kormány javaslatán és a baloldali Palóczy László indítványára 181 igen szavazat mellett 86 nem ellenében elvetette a hitfelekezeti iskolák engedélyezését, s kimondta, hogy csak állami közös iskolák lehetnek. Simonyi ekkor a közös iskola dezvén Városunknak eddig való szerkesztését fen tartani, és mindent, a' mi ennek boldogsága elöl mozdítására tartozik, el követni igyekezzen. " BKMÖL IV.1504/C 1833.9. fasc.113. 13 BEÉR-CSIZMADIA, 1954. 49-50., ill. 166. A baloldali, radikális elveket képviselő Madarász József és testvére Madarász László az általuk 1848 nyarán megindított „Népelem" c. lapban az igennel szavazókat három csoportba osztva közölték. Keresztet tettek azok neve mellé, akiken különösen csodálkoztak. Kereszt került Szemere Bertalan, Klauzál Gábor, Vörösmarty Mihály, Teleki Domonkos, Gorove István, Hajnik Pál, Halasi Ede, Ivánka Zsigmond, Kállay Ödön, Tolnai Károly nevén túl Karika János neve után is. TAKÁCS Ferenc, 1982. 54-55.