Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - PÁLMÁNY BÉLA Kossuth Lajos a rendi diéták követe (1825-1848)

népképviseletet követelő Kossuth számára valóságos diadalmenet volt. Nevét nem csak a bécsi nép kiáltotta éljenezve, hanem egyszerre Európa legnépszerűbb embere is lett. A küldöttség kiharcolta a korábbi legradikálisabb követeléseken is túllépő politikai és társadalmi reformok - a sajtószabadság, a közteherviselés, a jobbágyfelszabadítás, esküdtszék, vallások egyenjogúsága, Erdély csatlakozása - elfogadását a Lajtán innen és túl „feltámadott népek tengerével" szemben immár tehetetlen udvari köröktől. Kossuth - István nádor közbenjárására - elérte gr. Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezését, így álomszerű módon néhány nap alatt teljesült minden, amiről a diéták másfél évtizeden át rengeteget tárgyaltak. A forradalmi fordulat után március 18-án óriási sebességgel megindult a tényleges törvényalkotó munka. Ennek részletekbe menő tárgyalásától itt el kell tekintenünk, de néhány kiemelkedően fontos kérdést mégis megemlítünk. Mint az eredeti iratokat áttanulmányozó Barta István megállapította, Kossuth az országgyűlés által alkotott 31 alkotmányerejű törvénycikk mindegyikének kiharcolásában és kidolgozásában döntő szerepet játszott. A független felelős minisztériumról szóló III. tc. királyi sérthetetlenségre, és a nádor-helytartó teljhatalmára vonatkozó, valamint a miniszterek felelősségét és vád alá helyezését szabályozó paragrafusait pl. készen megfogalmazta és úgy adta át Ghyczy Kálmánnak. Többek közös munkája volt a népképviseleti országgyűlésről szóló V. tc, dolgozása, de a bizottság „lelke" Kossuth volt. Teljesen ő öntötte formába a Részek visszacsatolását, valamint a Magyarország és Erdély unióját kimondó VI. és VII. valamint a megyei hatóság ideiglenes gyakorlását szabályozó XVI. tc, illetve az ország közhivatalnokainak - a bírák kivételével - elmozdíthatóságáról szóló XXIX. törvénycikket, (hogy csak a legfontosabbakat említsük).

47 Március 19-én a kerületi ülésen üdvözölte az általa már ekkor Budapestnek nevezett „testvér fővárosok" és az egyetem petícióját hozó küldöttséget, kiemelve, hogy az ő „hazafiúi hangulatuk" az egyik biztosítéka az alkotmánynak a közjó és a közszabadság jegyében való átalakítása sikerének. Megköszönve, hogy a főváros segédkezet nyújtott a „tövényhozó testnek", felhívta az általa az ország szívének tekintett két várost a rend biztosítására, annak érdekében, hogy „amit más nemzetek a polgárvér özönével szerezhettek csak meg", a kasztok privilégiumainak megszüntetése, a nemzet és a nép szabadságának megteremtése nálunk békés átalakulással történjék meg. Hangsúlyozta, hogy a jövendő népképviseleti országgyűlés Pestről gyakorolja hatalmát, ezért a kérelem azonnali tárgyalását kérte.

48 Március 29-én újból a kerületi ülésen újból fontos ügyben tartott beszédet. Megérkeztek a királyi válaszleiratok, amelyek több alapvető és az ország önállóságát, a független felelős minisztérium hatáskörét csökkentő módosítást akart belecsempészni az alaptörvényekbe. Például meg kívánták hagyni a Bécsben működő Udvari Kancelláriát, nem akartak önálló magyar hadügy- és pénzügyminisztériumot, az osztrák államadósságok egy részét pedig a nem örökös magyar tartományokra akarták áthárítani. Batthyány és Kossuth a legélesebben tiltakoztak, a kormány azonnali lemondását helyezték kilátásba, ami Bécs számára nagyon veszélyes következményekkel fenyegetett. Kossuth határozott hangú beszédében a bécsi köröket azzal vádolta, gúnyt, könnyelmű játékot űznek a trónnal és a hazával, nem engedik meg, hogy a bécsi bürokrácia hatalmon maradjon és a magyar kormány csak báb, „haszontalan postaexpeditor" legyen Budán. Néven nevezte Lajos főherceget, aki úgy KLÖM XI. - Barta István bevezetője 79. KOSSUTH Lajos: írások 37-39.