Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - PÁLMÁNY BÉLA Kossuth Lajos a rendi diéták követe (1825-1848)

kitörése azzal a veszéllyel fenyeget, hogy „elveszíthetjük nemzetiségünket és politikai létünket is". Megjegyezte azonban, hogy nézete szerint a javaslat túl messzire megy, amikor a felelős minisztérium, és a népképviselet célul tűzésével az egész állami berendezkedést megváltoztatná, amikor pedig az örökös tartományoknak is alkotmányt kíván az uralkodónál, olyan beavatkozás, amely viszonozható, és más nemzetek is hasonlóigénnyel léphetnek fel velünk szemben.

44 A tekintetes Karok és Rendek valóban vita nélkül, egyhangúlag fogadták el a törvényalkotási feladattervet, és izenet formájában megküldték a felsőtáblának . A főpapok és mágnások azonban szokott halogató taktikájukat alkalmazták. Minthogy a nádor, az országbíró és a főtárnokmester is Bécsbe utazott, a horvát báni méltóság pedig betöltetlen volt, tíz napig egyetlen arra jogosult országnagy sem volt Pozsonyban, aki összehívhatta és elnökölhette volna a főrendi testületet. Napokig állt az országgyűlés munkája, ami ellen az alsótábla feliratban fejezte megütközését. Az eredeti szövegnek a mulasztó méltóságokat megnevező változatát enyhítve rámutatott, hogy a törvényekkel és az országgyűlés méltóságával nem egyeztethető össze ez az állapot. A hamarosan Bécsben bekövetkezett forradalmi események igazolták Kossuth jóslatát, ezért amikor március 14-én bejelentette: „Uraim! Múlt éjjel Bécsben Metternich miniszter megbukott!" és a népmozgalom hatására az uralkodó a sajtószabadságot megadta, az alkalmat arra akarta felhasználni, hogy Magyarország függetlenségét a lehető legszélesebb alapra fektesse. Hangsúlyozta, hogy most az a roppant feladat jutott a törvényhozásra, hogy az események közepette a gyeplőt kezéből ki ne eressze, és alkotmányos kerékvágásban tartsa a mozgalmakat. A dinasztia jövendője megkívánja, hogy „a trón a nemzetek alkotmányos szabadságára állíttassék." Ezért az alsótábla küldöttsége haladéktalanul szólítsa fel a nádort, hogy a felsőtábla tüstént tárgyalja a feliratot és vita nélkül fogadja el, a sajtószabadságot tárgyaló küldöttség se kodifikáljon hosszasan, hanem mielőbb nyújtsa be a főelveket tartalmazó javaslatát, „nehogy másutt dietálják a sajtószabadságot, ne itt, a fő helyen". A másik legsürgetőbb kérdésben, a honvédelem ügyében meg kell bízni a rendeknek 3-4 tagot, hogy ne napok, hanem órák alatt terjesszenek elő javaslatot.

45 Másnap Pesten kitört forradalom, s ez ismét Kossuth előrelátását igazolta. A Petőfiék által népgyűléseken elfogadott „12 pont" közt az első kinyilvánította: „Kívánjuk a sajtó szabadságát s a cenzúra eltörlését." A márciusi ifjúság is magáévá tette a Budapesten működő felelős minisztérium, az évenkénti pesti országgyűlés, az esküdtszék, az egyenlőség alapján álló népképviselet, valamint a nemzeti őrsereg, a törvény előtti egyenlőség és a közteherviselés követeléseit és - a pesti tömegek nyomásával - keresztül is vitte azokat. A pesti nép tehát megelőzte, de valójában segítette a pozsonyi követeket a reformkövetelések sikerre vitelében. A parlamenti politizálás elsődlegessége iránt mélyen elkötelezett Kossuth a forradalom és szabadságharc kormánya által nemzeti ünneppé nyilvánított március 15-e első, debreceni hivatalos ünneplésekor 1849 tavaszán is meg volt győződve arról, hogy esztendővel korábban „egy kis pesti lármánál egyéb nem történt" s a valódi változásokat a pozsonyi törvényhozók harcolták ki.

46 Közismert a pozsonyi diéta „fényes küldöttségének" március 14-én Pozsonyból hajón Bécsbe tett útja, amely a birodalom örökös tartományainak is alkotmányt és 44 OKP 1847/48. ogy. jkv. 38. orsz. ülés (1848. III. 4.) 45 KOSSUTH Lajos: írások 27-31. 46 PÁLMÁNY Béla 2002/b.: 245-246.