Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - PÁLMÁNY BÉLA Kossuth Lajos a rendi diéták követe (1825-1848)

bad királyi és bányavárosok fennálló országgyűlési helyzete és a panaszok megszüntetése tovább már nem halasztható", ezért felszólította a rendeket, hogy e tagjaik szavazatainak kellő nyomatékára nézve az alkotmányos jogok méltánylását oldják meg és ez a reform az egyházi rendre (káptalanokra és konventekre) valamint a szabad kerületekre is terjedjen ki. A király felvetette a Részek visszacsatolását kimondó 1836: XXI. tc. megvitatását is, de a törvény végrehajtásának 12 éves elodázását „a figyelmet keltő nehézségekre" hárította. Kossuth 1847. november 16-án, a kerületi ülésen első felszólalásában az ellenzék nevében az országgyűlési „szabad hírlap" szerkesztésének szükségességéről és általában a cenzúra eltörléséről beszélt. Kifejtette: „a sajtó sehol a világon nincs olyan nyomorult állapotban, mint minálunk: másutt, hol censura van, legalább határozott és tudvalevő szabályok léteznek, nálunk titkos hatalom intézi a censura ügyét, s ez a legrosszabb állapot, mert az ismeretlen korlátlan a legszűkebb korlát. Mi csak beszélünk a szabadságról és tűrjük a szolgaságot." Mindenek előtt sajtótörvényt kívánt. A rendek többsége azonban nem ment ilyen messze, a kerületi ülés elnöksége is megelégedett azzal, hogy az újonnan megválasztott ifjú nádort, István főherceget kérjék fel a cenzúra enyhítésére - egyben kerületi választmányt bíztak meg a sajtótörvény javaslatának kidolgozásával. így tehát két felirat született: egy a szabad közlönyről, egy másik pedig a nádort kérte fel, hogy főméltósága a fennálló cenzúra keretei között biztosítson több szabadságot az országgyűlési hírek hírközlésének. November 19-én az országos ülés a kerületi ülés elnöksége a szabad hírlapra vonatkozó izenetét tárgyalta. Kossuth hibásnak tartotta a kérés ilyetén megfogalmazását és rámutatott: az intézmények hibája nem egyes hivatalnokok visszaélésének tulajdonítandó, mert ekkor elegendő lenne a személyek megváltoztatása, pedig magát az „intézvényt" kell irtófejszével kivágni. Emlékeztette követtársait, hogy ő személyében éveken át érezte a gondolatot ölő cenzúra jármát és meggyőződése, hogy szabályaihoz az intézményen keresztül kell nyúlni. Nincs jó és részrehajlás nélküli cenzor, ezért nem lehet más a bíró, mint a nép szabad véleménye, amely az esküdtszékben ölthet formát, vagyis gyökeres változtatást kell eszközölni a sajtóviszonyokon. Két „izenetét" javasolt megfogalmazni: 1. a tekintetes Karok és Rendek biztosítani akarják, hogy minden hírlap közölhesse az országgyűlésen történteket, 2. legyen 5000 forint kaució (kezesség) a sajtóközlemények hiteles voltának biztosítéka. A „méltóságos Főrendekhez" címzett alsótáblai „izenet" november 19-én el is készült és zömmel Kossuth érvelését tartalmazta. Az országgyűlési hírlap a nyilvánosság semmivel sem pótolható közlönye, a létesítésére vonatkozó nemzeti és alkotmányos óhaj már három diétán hiúsult meg a főrendek ellenkezése miatt.'

1 A „tekintetes Karok és Rendek" most negyedszer fogják fel az ügyet, ezúttal biztosan remélve a sikert. A korábbi vitákra utalva jelezték szándékukat a sajtóügy általános rendezése iránt, de amíg ezt nem lehet remélni, mellékelnek egy törvényjavaslatot utólagos rendelkezés jelleggel. A javaslat mindenkinek szabaddá tette az országgyűlési tudósítások bármely nyelven való nyomtatását megelőző vizsgálat (cenzúra) nélkül és bevezette az 5000 forintos kauciót is. Rendezni kívánta a szerkesztőtől eredő rágalmazás, becstelenítés, a közerkölcsbe hágó, a közcsendet háborító, vagy a törvények iránt engedetlenségre ingerlő, a kormányt, hazai törvényes intézményeket és személyeket illetően szándékosan gyűlöletes tartalmú írások esetén a szerkesztő megbüntetését a két tábla 25 tagú bizottsága által. Utaltak az 1836. február 17-én, 1839. június 20-án, október 30-án, november 27-én és az 1843. május 29-én kelt izeneteikre - OKP 1847/48. ogy. irom.