Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

KŐHEGYI MIHÁLY Érsekcsanád rövid története a XVIII. század végéig

Szeptember elején már Gyöngyösön találjuk a fejedelmet, ahol Széchényi Pál kalocsai érsekkel, a császár megbízottjával tárgyalt a megkötendő béke ügyében.

237 Széchényi érsek annak a csoportnak volt a feje, mely elismerte a nemzet és Rákóczi sérelmeinek jogosságát, de a fegyveres „felkelést" elvetette. A két fél között éppen ezért vállalta a közvetítő szerepet.

238 A tárgyalások idején fegyverszünet lépett életbe, s ennek megtartására a császári tisztek is törekedtek. A kibocsátott tilalmat a rácok is megtartották. Hellepront János kuruc ezredes október 4-én a solti táborból így ír Kecskemét, Cegléd és Nagykőrös városához: „Minthogy, hála Istennek! ily híreink bizonyossan érkeztek, hogy a rácság mind Zombort, úgy más falukat is megszállottak, bajaiak a szedésre (szüretre) feljöttek és a többi is feljön lakóul, az Zombor táján lévő helységek már szántanak, vetnek és minden gazdaságot folytatják, azzal a szándékkal, hogy ők az magyarsággal megegyeztek volna se az rác, se pedig az magyar soha egyik a másikra nem akar többé hadakozni..."

239 1705. telén a rácok több ízben megtámadták a Duna-Tisza közét. Rákóczi a nemrég kuruccá lett Bottyán Jánost bízta meg a terület védelmével, aki azután tavasz kezdetével ide teszi át székhelyét.

240 „Bácskaságról penig a mely embereim gyüttek, azok semmi gyülekezetit Bácskaságban az rácoknak nem hallották." - írja 1705. július 5-én Kalocsáról keltezett levelében Hellepront János ezredes Rákóczinak.

241 Nyilván a Kiskunhalas táján táborozó kuruc hadak akadályozták meg a betöréseket, de ezeket nemsokára átvezényelték Dunántúlra, hogy a „szegénység azzal ereje felett ne terheltessék."

242 Az újra gyülekező rácságra a fejedelem Bottyán hadait küldi „ki is egészen Péterváradi sánczig benyargalván, feles rácokat vágtak... szarvasmarhát, juhot sokat hajtottak, - egy szóval egész Péterváradi sánczig az körül s belül lévő helységeket s úgy mindennemű jószágokat porrá tették."

243 Búzájukat mind megégették.

244 Augusztus 31-én pedig így számol be Bottyán Károlyi Sándornak: „már másodszor küldöttem az Bácskaságra, kit is egész Péterváradi sánczig mindenemü javaiból elpusztíttattam, szarvasmarháit, juhait, lovait egészlen elhajtottam, magokban sokat levágattam... és egész életeket, jószágokat, úgy falujokat porrá égettettem..."

245 A rácok erre a Tiszántúlra, török földre menekültek. 46 Az 1706. év viszonylag nyugalomban telt el, a nagyobb hadjáratok más területen folytak. A császári seregek ugyan megpróbálták Erdély felől is a támadást, hogy a dunántúli hadtesttel egyesülve harapófogóba szorítsák a kurucokat, de tervük meghiúsult. A labancok oldalán „hullongó" (kevés, szétvert) bácskai rácok is harcoltak. Rákóczi ekkor megparancsolja Károlyinak, hogy hadai „az Bácskaságot elpusztítsák, és az Duna mellett térjenek vissza", tehát Szegeden lefelé haladtak a Tiszán, a Dunán felfelé.

247 A pusztítást nyilván Csanád sem kerülte el, ha ugyan egyáltalán megmaradtak lakói a szüntelen becsapások alatt, hiszen még a jóval északabbra levő Solt megye is azt panaszolja Rákóczinak, hogy a rácok több ízben felprédálták őket.

248 237 BACHÓ László, 1941. 27. 238 239 2-1(1 ARNETH, Alfred Ritter von 1858. I. 230. HORNYIK János, 1868. 625. THALY Kálmán, 1865. 45. 241 ARCHÍVUM..., 1873-1935. I. sorozat IX. 201. 242 ARCHÍVUM..., 1873-1935.1. sorozat IX. 185. 243 Bottyán levele Rákóczihoz. ARCHÍVUM..., 1873-1935.1. sorozat. IX. 263. 244 Bottyán János levele Eszterházy Antalnak. ARCHÍVUM..., 1873-1935. 1. sorozat. IX. 264. 245 ARCHÍVUM..., 1873-1935. I. sorozat IX. 266. 246 247 248 REIZNER János, 1899-1900. I. 215. ARCHÍVUM..., 1873-1935. 1. sorozat V. 308., 1. 648. OL Városi és falusi pecséttel ellátott iratok, Pest megye, 1700.