Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

KŐHEGYI MIHÁLY Érsekcsanád rövid története a XVIII. század végéig

túlra. Az újabb akció sikere megint kérészéletűnek bizonyult. Koronczónál a kurucok vereséget szenvedtek (1704. június 13.), és ez meghiúsította a további előrenyomulást. Rákóczi ekkor eltökélte, hogy a rácok ellen vezeti seregét - vele voltak a kuruc hadak legértékesebb ezredei - és azokat saját területükön semmisíti meg. Június 29én már útban van a Dunán lefelé a Bácskaságra. Emlékiratában ezeket írja a rácokról: „Ez a nemzet... meghúzódott lakóhelyeiken, amikor tudta, hogy valamelyik hadtestem a közelben táborozik, de amint a mieink eltávolodtak, összegyűltek és rácsaptak a városokra és falvakra, ahol csak asszonyok és öregek maradtak. Ezekkel azután egész barbár módon bántak el, a nőket és gyerekeket lemészárolták, a házakat felgyújtották."

228 Hogy ez a kegyetlenkedés mit jelentett, azt egy túlélő decsi ember vallomásából tudjuk, Pilisi István mesélte a rácjárásról, hogy az asszonyok csecsét átszúrták és úgy vezették el őket szörkötélen.

229 Ekkor pusztult el Ete is. „Ete hajdan falu vagy város volt, mely a Rákóczi zenebona alkalmakor az alsóbb vidékről feljövő szerviánusok vagy Rátzok pusztították légyen el." A kocsikra ültetett magyar gyalogság váratlan gyorsasággal Bátmonostornál termett, ahol a mai Pusztafalu nevű határrészen állott Monostort megtámadta, és a benne levő kalugyereket (görögkeleti papokat) legyilkolta. A kurucok itt, szerb források szerint hajmeresztő kegyetlenségeket vittek vége, s szinte bizonyos, hogy Csanád is szenvedett tőlük. A kocsikat nyilván a Baja környéki falvakból szedték össze, de élelmet is ők adtak. A kurucok harci tüze körülkígyózta a környező falvakat, majd tovarohant. „A rácok mindenfelé menekültek, a mieink vadászatot tartottak rájuk a mocsarakban és rájuk gyújtották a nádasokat, ahová visszavonultak. Ereztem, hogy ez a vállalkozás nem nagy becsületet szerez nekem..." - írja Rákóczi későbbi visszaemlékezéseiben.

231 A kurucok éppen olyan kíméletlenül pusztítottak mindent, mint a rácok, a Bácska irtóháború színterévé vált. A Kalocsa, Baja, Bátmonostor vonalából jövő betörés hírére a rácok fejvesztett menekülésbe kezdtek a Szeremség felé, és Rákóczi hadai nem is találtak nagyobb, szervezettebb ellenállásra Titelig. Bács erődjét minden ostrom nélkül feladták a császáriak (július 12.)

232 Darvas Ferenc kuruc főhadbiztos július 19-én ezeket írja Kecskemét érdemes tanácsának: „... mi az egész Bácsországban, Dunán-Tiszán innen levő nagy roppant helyeket összeégettük." A kurucoknak is voltak persze veszteségeik. Az elfogottakat leölték, kevesen szabadultak csak meg közülük. Ismerjük Balogh János katona Rákóczihoz írott kérvényét, melyben elmondja, hogy Pásztor István nevű társával Bács város mellett táborban volt, majd egy „próba" alkalmával Illóknál elfogták a rácok. Péterváradon tartották fogva, de innen szerencsésen megszabadult. Fogsága idejére kéri fizetését, melyet meg is kap.

234 A Dunán le-, a Tiszán felmeneteltek a fejedelem katonái. Szeged várát is megostromolták, de sikertelenül. 1704. augusztus 2-án a szegedi táborban Rákóczi „a bajai Fő Kapitányságnak tisztét" Bakács Lukácsra bízta,

2

'

5 aki azután valószínűleg 1708. elejéig - keszthelyi főkapitánnyá való kinevezéséig - viselte azt.

236 * VAS István, 1951. 84-85. 9 A defterekben sűrűn szerepel a szőrkötél. A fordítók sövényből készült kötélként tüntetik fel. FEKETE Lajos - KÁLDY-NAGY Gyula, 1962. 37., 150., 240., 273., 275. 0 ANDRÁSFALVY Bertalan, 1975. 111. 1 VAS István, 1951. 86-90. 2 DUDÁS Gyula, 1896. 393. 3 MUHI János, 1944. 86. 4 OSZKK Fol. Hung. 1389. Thaly-gyüjtemény, IV. 35. 5 ESZE Tamás, 1955. 281. 6 THALY Kálmán, 1901. 622.