Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

ÖSSZFOGLALÓK

IVÁN LÁSZLÓ Ersekcsanád református és római katolikus szülötteinek adattára 1760-1945 Érsekcsanád, e Bács-Kiskun megyei település már a középkorban élénk községi élet színtere volt. Fejlődését a török hódoltság visszavetette, lakossága jelentősen megfogyatkozott. A település majd csak a XVIII. sz. végén népesült be újra, főként református magyarokkal. A tanulmány - mely a református és a katolikus egyházközség anyakönyvei, valamit az állami anyakönyvek adatai alapján készült Érsekcsanád település személyneveivel foglalkozik. Koronként elemzi az újonnan jelentkező és az eltűnő családneveket, felsorolja az 1760 és 1945 között fennmaradt, tehát jellegzetesen érsekcsanádi családneveket. A nevek eredetéről, előfordulásuk gyakoriságáról, időszakonkénti előfordulásuk számáról, a születettek számához viszonyított arányáról is átfogó képet kap az olvasó. Kiemeli továbbá az egyedi, a szórvány, a ritka, az ismert, a gyakori családneveket, ír azok eredetéről, előfordulásuk gyakoriságáról, felekezetenkénti összehasonlítást végez és rangsorol. A férfi és női keresztneveket összehasonlítja más községekben (Dunavecse, Endrefalva, Kecel, Kunszentmárton, Mersevát, Öregcsertő, Csörötnek, Budapest VIII. ker.) előforduló névválasztási szokásokkal. A tanulmányhoz csatolt adattárak (I. Református, II. Katolikus, III. Összesített) tartalmazzák a vizsgált családnevek, kettős családnevek, férfi és női keresztnevek, másodkeresztnevek, férfi és női névpárok, ikrek keresztneveinek jegyzékét. IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Adatok a Homokhátság XVIII. századi állatjárványaihoz A számszerű adatokat rögzítő források jelentőségét már régtől fogva ismerik történészeink. Napjainkban a számítógépek lehetővé teszik, hogy ne csak illusztrációként használjuk ezek adatait, hanem többirányú statisztikai feldolgozás révén hosszabb folyamatok mélyére is be tudjunk segítségükkel tekinteni. A különféle lajstromok, adókönyvek és nyilvántartások korábban áttekinthetetlennek tűnő adathalmazai jól kezelhető argumentumokká válnak mind több gazdasági és társadalmi folyamat hátterének bemutatásához. Az állatjárványok létéről eddig is tudtunk. Mivel méreteikről, a tényleges pusztításaikról csak kevés helyen maradtak fenn folyamatos adatsorok, legfeljebb a járványok feltűnéséről emlékeztek meg a gazdaságtörténettel foglalkozók, és néhány adattal igyekeztek illusztrálni annak méreteit. A központi hatalom csak a XVIII. századtól szentelt komolyabb figyelmet ennek a sokszor országrészek sorsát meghatározó „természeti csapásnak". A nyilvántartások kötelezővé tett folyamatos vezetése Kecskeméten több évtized pusztításainak igen pontos felidézését teszi lehetővé. Az 1769-1780 közötti évtizedekről pedig teljesnek mondható nyilvántartások maradtak ránk. Ezek nemcsak az extenzív állattartás egyik legkritikusabb területére engednek bepillantást, hanem elemzésük révén magyarázatot találunk a Kecskeméten és a környező mezővárosokban egyaránt jelentkező súlyos gazdasági és társadalmi válság