Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

ÖSSZFOGLALÓK

ÖSSZEFOGLALÓK KŐHEGYI MIHÁLY* Érsekcsanád rövid története a XVIII. század végéig A tanulmány a honfoglalástól a XVIII. század végéig tárgyalja Érsekcsanád község történetét. Régészeti és okleveles források segítségével igyekszik bizonyítani, hogy a „régi Csanád" a IX. századtól 1806-ig (a mai Érsekcsanád létrejöttéig) folyamatosan lakott, „élö" település volt. A község történelmében meglehetősen sok a fehér folt (az 1514 körüli évek, a török hódoltság egyes évei, a XVI-XVII. század fordulója), egyes korszakokból viszont bőséges forrásanyag áll rendelkezésre. A honfoglalás korában a vidék Fájsz nemzetségfő szállásterülete volt, régészkutatók számos Árpád-kori település és temető nyomát fedezték fel a környéken. A falucska első okleveles említése 1391-ből való Losonczi István macsói bántól, aki Bodrog alispánjaként a megye tolvajai és gonosztevői felett ítélő okmányában említi a „Chanad" nevet. A terület földesura a kalocsai érsek volt (a XV. század közepéig, majd a XVII. században ismét), erre utal a község mai nevében szereplő „Érsek" előtag. A következő információ a mohácsi csata utáni évekből származik, török összeírások, defterek szemléltetik Csanád népességének alakulását, gazdasági erejét, közigazgatási hovatartozását: eszerint a XVI. században a kalocsai, majd a bajai nahijébe tartozó kb. 400 lakossal bíró kisebb gazdasági alközpont lehetett. A Duna-Tisza köze a hódoltság éveit, a sorozatos hadjáratokat, majd a „felszabadító" császári csapatok garázdálkodásait nehezen vészelte át, a Rákóczi-szabadságharc éveiben pedig rác és kuruc csapatok perzselték felváltva a vidéket. Csanád egy 1626-27-ből származó dikális összeírás szerint a kettős adóztatás terheit viselte, a XVII. század végéről fennmaradt vármegyei jegyzőkönyvek a község hadiadó-kötelezettségeibe engednek betekintést. Egy 1689-es összeírás mutatja, hogy a község népességének pusztulása olyan nagyarányú volt, hogy alig maradt adózó portája. Csanád 1711 után lassú fejlődésnek indult, ebből a korszakból összeírások, úrbéri szerződések maradtak fenn, amelyek minden eddiginél részletesebb képet nyújtanak a falu gazdálkodásáról (földmüvelés, állatállomány, méhészkedés) és adózásáról. Végül a fennmaradt XVIII-XIX. századi térképek alapján a helység pontos fekvése is meghatározható: a Vajas folyócska ágai által körülzárt kis szigeten, a Duna mai medrének helyén lehetett Érsekcsanád település „őse". A tény visszavonhatatlan: Kőhegyi Mihály halott. Személyében e régió és táj szakavatott ismeöjét, tudományos kérdésekre választ kereső kutatóját vesztettük el. Jelen tanulmánya közlésével - mely utolsó munkái egyike - is tisztelgünk emléke előtt. (A szerk.)