Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

MAYER JÁNOS Az elűzött észak bácskai svábok németországi beilleszkedésének néhány kérdése

4.1. A feszültségek oldódása A helyi közösségek kezdeti elzárkózása után előbb-utóbb mégis meg lehetett találni azokat az összekötő kapcsokat, amelyek révén e közösségekhez - legalábbis bizonyos tekintetben - csatlakozni lehetett. Ezek közül röviden három terepet (iskola, közösségi élet, vagyonszerzés) érdemes kiemelni, az ún. „vegyes házasságok" kérdését pedig közelebbről is megvizsgáljuk. Az iskola szükségszerűen volt olyan terep, ahol az elzárkózás mindkét fél részéről csak bizonyos határig volt lehetséges. Mind a menekültek, mind az őshonos lakosok gyermekei ugyanazokba az iskolákba jártak, így nem lehetett őket egymástól eltiltani. A közösen megszerzett élmények, a szabadidő közös eltöltése pedig már jelentősen oldották a kölcsönösen meglévő előítéleteket. A visszaemlékezők nagy része is azt állítja, hogy az osztályközösségeikben a diák megítélésében nem játszott szerepet az, hogy menekült- vagy helybeli családból származott. (Az más kérdés, hogy az iskolai teljesítményeket gyakran befolyásolták az elűzetés során szerzett élmények, kisebbségi érzés illetve a háború miatt meg nem szerzett tudás hiánya, vagy éppen a kezdeti nyelvi problémákból adódó nehézségek.

57

) Az iskolai közösségben az elűzött gyerekek is könnyebben elsajátították a helybeli német nyelvjárást, és amikor beszédükön már alig lehetett érezni az idegen akcentust, akkor már sokkal inkább készek voltak a befogadásra. Igaz, amikor az illető gyerek családja körében is a helyi dialektusban beszélt, az ott nem feltétlenül talált a szülők, nagyszülők elismerésére. Utóbbiak ugyanis eleinte nem is nagyon akartak túlzottan beolvadni az új közösségbe, mert még mindig a közeli visszatérésben reménykedtek. Ez aztán többször is generációs konfliktusokhoz vezetett szülők és gyerekek között. Még inkább megkönnyítette a menekült fiatalok beilleszkedését a különféle egyesületekben, az önképzőkörökben, zenekarokban való részvétel. Ezeket ugyanis a véletlen helyett valamiféle közös érdeklődés hozta össze, amely természetesen ugyancsak könnyítette egymás elfogadását. Persze ezek a tevékenységek elsősorban inkább a fiatalabb generációkat vonzották. Közülük is nagyrészt csak a fiúkat, fiatal férfiakat, mert a nők efféle időtöltésekben a régi hazában sem nagyon vettek részt. E tekintetben a bácskai svábok közül sokan viszonylag kedvező helyzetben voltak, ugyanis az egykori lakhelyeiken gazdag kulturális élet folyt, amelyet sokan az új körülmények között is folytatni próbáltak. Viszonylag gazdag lehetőségeket kínált ugyanis a sportélet, és több tehetséges labdarúgó és kézilabdázó került be a helyi csapatokba, és ott nyújtott teljesítményeik, hozzáállásuk alapján társaik hamarabb el is fogadták őket. Ugyanígy volt lehetőség az idehaza is népszerű fúvószenekarokban való részvételre, még ha a játszott dalok az idők folyamán változtak is. Sőt, a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején még az amatör színjátszás is divatba jött (néhány bácskai faluban ennek is volt hagyománya), amelyben szintén több magyarországi sváb fiatal vett részt. Ezek a tevékenységek, majd évekkel később más, „komolyabb" egyesületekben folytatott programok olyan, egy életre szóló közös élményanyagot jelentettek, amelyek révén megtették az első lépéseket a „helybelivé válás", a társadalmi beilleszkedés útján. Persze a közös élményanyag és a közös erőpróbák sem vezettek a felszín alatt továbbra is létező előítéletek azonnali lebontásához. Mindez elsősorban feszült vagy Ezen a téren a magyarországi sváb gyerekek lényegesen nehezebb helyzetben voltak, mint azonos korú, de máshonnan menekült iskolatársaik. Azokban a községekben, ahol nem volt ugyanis megfelelő német nyelvű oktatás, ott még az írás-olvasás is gondot jelentett. Néhány tanító arról is panaszkodott ebben az időben, hogy sokan közülük a szünetekben magyarul beszélnekegymással.