Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

MAYER JÁNOS Az elűzött észak bácskai svábok németországi beilleszkedésének néhány kérdése

akik e tekintetben lényegesen közelebb álltak az őshonos németekhez. A szudétanémetek ugyanis az elválasztó országhatárok ellenére is mindvégig német kultúrkörben maradtak, így őket könnyebben akceptálni is tudták, mint az „elmaradottabb" Duna menti svábokat. A szudétanémetek már csak számbeli túlsúlyukból, nyelvi adottságaikból adódóan is jobban tudták képviselni érdekeiket, mint a kezdetben mindenütt idegenül mozgó bácskai svábok. Többnyire az is volt a jellemző, hogy „különbnek tartották magukat náluk", és gyakran lenézték a népi németeket (vagy azok legalábbis így érezték). Ennek egy jellemző példája, amikor a laudenbachi (Unterfranken) menekültügyi biztos jelentése szerint a szudétanémet származású Weigl menekültügyi bizalmi kijelentette, hogy nem hajlandó magát és népcsoportját a magyarországi és romániai németekkel azonos szintűnek tekinteni.

52 Egy másik esetben Hausenban magyarországi németek egy csoportja tiltakozott a menekültügyi bizalmi megválasztása ellen, mert úgy érezték, hátrányosan kezelték őket a választások során, ahol végül két szudétanémet jelölt futott be. A dolog érdekessége, hogy a községben a magyarországi németek - csaknem mind bácskaiak - számbeli többséget képeztek a választásra jogosult elűzöttek között, ám nagy részük érvénytelenül szavazott.

53 (Később a tiltakozást visszavonták.

54

) Ez is csak azt mutatja, hogy a feszültséget nem lehet kizárólag menekültek és helybeliek közé vetíteni, mert bizonyos sorsközösség ellenére egyfajta elzárkózás a különböző menekültcsoportok között is fennállt. Léteznek azonban pozitív példák is, amelyek ugyan az idegenségről mondottakat alátámasztják, ám azt is mutatják, hogy létezett együttérzés a helyi lakosság részéről is. Egy helybeli férfi Obernburgban például udvarias hangú hivatalos levélben arra figyelmezteti a hatóságokat, hogy a magyarországi németeknek rendszeresen segítségre van szüksége, és nem tudják érdekeiket sem megfelelően képviselni, mert nem ismerik a helyi berendezkedést és a szokásokat sem. Szerinte nem érdemelték meg, hogy másodrendűként kezeljék őket.

55 Tény azonban, hogy rendszerint képviselőik kiszorultak a különféle elosztóbizottságokból (már amennyiben egyáltalán vállalni merték a jelöltséget), és így a segélyek felosztásakor gyakran hátrányosan kezelték őket. Jól látható tehát, hogy kezdetben a helyi közösségekre inkább az elutasítás, mint az együttérzés volt a jellemző. Nem véletlenül vonta meg a Fränkische Zeitung 1948 decemberében a következőképpen az integráció ideiglenes mérlegét: „A városokban és körzetünk nagyobb településein minden nehézség ellenére a polgármesterek hoszszú távra tervező politikája révén új és régi polgárok között lassan üdvös viszony kezd kialakulni, míg a kisebb helységekben és szétszórt településeken gyakran még irigykedés és intolerancia nehezíti a hazájukból elűzöttek amúgy is nehéz életét."

56 StAWü Landratsamt Miltenberg 5317 StAWü Landratsamt Miltenberg 5317 Uo. StAWü Landratsamt Obernburg 3022 Fränkische Zeitung, 1948. szeptember 21, Idézi ERKER, Paul, 1988. 37.