Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

MAYER JÁNOS Az elűzött észak bácskai svábok németországi beilleszkedésének néhány kérdése

naszkodott, hogy az egyház, de különösen a falusi papság nem helyzetüknek megfelelően viselkedett velük, s nem mutatott elegendő empátiát a lelkileg is sérült hívek irányában. Az evangélikus papok ugyanis sokszor nem csak az elesett, segítségre szoruló embereket látták a beáramló tömegekben, hanem azt a potenciális veszélyt is, hogy a saját felekezet dominanciája megszűnhet az adott településen. Ennek jellemző példája a weihenzelli (Bajorország, Mittelfranken) evangélikus lelkész levele, aki nem kevesebbet állít, mint azt, hogy az újabb menekültáradat az eddig evangélikus Frankföldet teljesen Róma előretolt bástyájává fogja változtatni.

48 A menekültek valójában sok pozitív elemet is hoztak a falvak és városok vallásos életébe, amit hamarosan a kezdetben bizalmatlan egyháziaknak is el kellett ismernie. Nyugat-Németországban erre az időre a vallásosság, a buzgó hitélet faluhelyen is jelentősen visszaesett a korábbi időkhöz képest. Ebben egyfelől a nemzetiszocializmus vallásellenességének hatását, másfelől a nagy számban ideérkező városi evakuáltak szerepét kell látnunk. Az elűzöttek - legalábbis Magyarországról szigorúan vallásos környezetből érkeztek, s buzgalmukat sorsuk alakulása még inkább erősítette. Aktivitásukkal több helyütt is új impulzust adtak a községek, kisvárosok vallásos életének. Ezt pedig még az evangélikus egyház is örömmel vette tudomásul, még ha a katolikus-evangélikus vegyes házasságokat eleinte nem is nézték jó szemmel 49 Izoláló tényezőt jelentett az is, hogy a menekültek múltja az új környezetben teljesen érdektelenné vált. Lehetett valaki a régi faluközösségében mindenki által elismert, jómódú polgár, mindez az új lakhelyen már nem számított semmit sem. A német helyi társadalom mind a mai napig hajlamos arra, hogy tagjait vagyonuk és őshonosságuk alapján ítéljék meg. Mindez a menekültek esetében predesztinálta az elutasító végeredményt, hiszen vagyonuk elveszett, és eleinte aligha tudták magukat odavalósinak érezni. Van ugyan arra is példa, hogy azt állítják, hogy a nehézségek ellenére kezdettől fogva otthon érezték magukat Németországban, de itt inkább arról van szó, hogy az azóta eltelt idő és a szerencsésebb folytatás kicsit megszépítette az első évek megpróbáltatásait is.

50 Mindezek a hatások szinte szükségszerűen vezettek ahhoz, hogy a menekültek és az őslakosok közössége továbbra is kölcsönösen elzárkózzanak egymástól, a menekültek pedig fölöslegesnek és kitagadottnak érezzék magukat új lakhelyükön. Szinte szükségszerű is volt tehát, hogy elsősorban az „övéik" társaságát keresték, hiszen másutt eleinte alig volt rájuk fogadókészség. Nem csoda, hogy így szinte mindegyikükben csak a honvágy erősödött meg, és sokak legfőbb vágya a közeli hazatérés volt, amiben nagy részük ekkor még szilárdan hitt is. 1 Másrészről mindenáron azt igyekeztek volna bizonygatni a helyieknek, hogy azok semmivel sem „különbek" náluk. Ezt azonban megint csak a régi hazából hozott példákkal lehetett volna szemléltetni, ám ezek igazságát senki sem hitte el. Egyelőre tehát inkább a láthatatlan válaszfalak erősödtek a menekültek és helyiek között, és még hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végleg lebontsák őket. A bácskai menekültek azonban sokszor nemcsak a helybeli lakossággal, hanem a menekültek más csoportjaival szemben is védtelennek érezték magukat. Az ő létformájuk, kultúrájuk ugyanis jelentősen különüozött pl. a szudétanémetekétől is, Közli: ERKER, Paul, 1988. 150-151. Az eredeti szöveg: „...Es ist u. E. Sache der maßgebenden Behörden, unverzüglich durch gegenseitige Fühlungnahme alles ans Werk zu setzen, daß der neue hoffentlich letzte - Flüchtlingsstrom unser evangelisches Frankenland nicht noch vollends in einen Vorposten Roms verwandelt!" Uo. 38-39. Interjú J.P.-vel, Wolfratshausen, 1998. július. Felvétel a szerö archívumában. Interjú P.G.-vel Waiblingen, 1997. december. Felvétel a szeraS archívumában